Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Egy kiállítás ábrándképei

tájékozódásunk szerint a kiállítás várható közönsége is a helyi magyar nyelvű iskolák tanulóiból kerül ki, és így tudtuk leginkább beépíteni a Gömöri Múzeum gazdag tárgyi és dokumentációs anyagát /korabeli iskolai szemléltető eszközöket, taneszközöket, iskolai értesitőket, lapokat, könyveket/. Mindezen megfontolások után kiállításunkkal Mikszáth Kálmán "egyetemeinek" bemutatását vállaltuk, azt, hogy megidézzük azokat a legfőbb hatásegyütteseket, életterületeket /="egyetemeket"/, amelyek meghatározó erővel bírtak alkotóművészetének alakulására. Ebben a felfogásban az író életrajza hagyományosan megközelíthető ügy, hogy követünk bizonyos időrendet, de mégsem pusztán csak kronologikus képeskönyvet adunk, hanem megpróbáljuk kitapintani az egyes területek művekre tett hatását, művekben való megnyilvánulását is. A kiállítást ennek megfelelően négy nagyobb szerkezeti egységre tagoltuk: A szülőföld /I./, a szülőfalu közvetlen természeti hatását a rimaszombati és selmeczbányai iskolákban töltött tanulóévek /II./ váltották fel, hogy az alkotó tevékenység a közéletben /III./, a sajtónál teljesedjen ki, ahonnan a magánélet, a család /IV./ megtartó, ihlető környezetébe lehetett visszahúzódni. Az egyes területek, egységek rendezésekor arra törekedtünk, hogy a csoportosított tárgyak-képek-dokumentumok-Mikszáth idézetek segítségével és ösztönzésére a látogatók - már akik hajlandók egy kis lelki fáradságra, játékra - képesek legyenek önmagukban egy képzeletbeli kiállítás felépítésére. Én ezt a képzeletbeli kiállítást már régen építgetem magamban Mikszáth Kálmánról. Képzeljék el a Mikszáth-kiállítás első helyszínét: egy tipikus magyarokszlovákok lakta palóc falu apró házának kis szobáját, jól ismert egyszerű falusi bútorokkal berendezve. Itt nőtt föl, itt töltötte gyermekkorát Mikszáth Kálmán, a hozzá hasonló falusi legénykékkel összemérve próbálgatta erejét. S mert képzelete, fantáziája élénkebb, lelke érzékenyebb, természete álmodóbb mint társaié, talán az ő számára a - kiállításon is látható régi, kukoricacsuhéból, hácsból készült egyszerű játékok is megelevenednek, benépesítve mindennapjait mesealakokkal. A kiállítás második helyszíneként képzeljék el a nagyhírű rimaszombati protestáns gimnázium patináns épületének egyik ódon hangulatú, ám komorságában is tiszteletteljes osztálytermét. A faluról érkezett, félszeg tanulónak különleges világgal, soha nem látott eszközökkel, szokatlan tárgyakkal, új gondolatokkal kellett ismerkednie.