Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Emlékeim a Pécskő utcáról...

gyerekeket jól elverte. Mindig megmondta előre, hogy hány ütést fog kapni a gyerek. Szegény korán meghalt. 1929-ben volt a temetése. Schlézinger Károly rabbi nagyon szépen búcsúztatta.Felesége elköltözött Tarjánból és a házat eladta Nagy Sándor hentesnek. Az uj tulajdonos teljesen felújította az épületet, egy szép hentesboltot és kis füszerüzletet nyitott az utcai fronton. A hentesüzlet államosítás után is megvolt, az épület szanálásáig működött. Pécskő utca 12. számú ház. Urbán, majd Kuzma, majd Lusztig porta

. Az épületet a húszas évek végén vásárolta meg Lusztig Dezső. Mindnyájunk által ismert és szeretett "Dezső" bácsi. Felesége "Olganéni"a híres és szeretett tánctanárnő. Salgótarján fiataljait Ő tanította meg a táncolásra. Tánciskolája és össztáncai igen látogatottak voltak. Kedves mosolyát és tánctanitási temperamentumát mindnyájan megtartottuk emlékezetünkben. Sajnos a háború viharát nem élte tul. Dezső bácsi újra nősült és fiatalos jókedvével társadalmunk megbecsült tagja volt. Házából a szanáláskor költözött át a Pécskő utcában felépült első bérházba. Pécskő utca 24-es épület a Holub család tulajdona. Fuszerüzlet, hentesüzlet és igen nevezetes kocsma volt az épületben. Mindhármat a Holub család üzemeltette. A kocsma ill. kisvendéglő híres hely volt. A városban mindenki ismerte. Ez volt a Pécskő utca központja. A kocsma mindig tele volt. A cigány zenészek munkába menet bementek egy pohár italra, hazafelé jövet újra itt találkoztak. A kocsma szinte éjjel-nappal nyitva volt. A szanálással a kocsma is eltűnt. A hentesüzlet már a harmincas évek elején megszűnt. A fűszerüzlet helyiségben gyakran változtak a tulajdonosok. Nem tudtak konkurálni a nagyobb utcai üzletekkel. Az utolsó bérlő Szkladán nevezetű volt. Nagyon zárkózott volt a tulajdonos és nagyon sokat zárva tartotta üzletét. 1945-ben bezárt és elkerült Tarjánból. Később hallottuk, hogy ez a személy erősen baloldali érzelmű volt és '45-ben bekapcsolódott a politikai életbe. Ugy emlékszem, hogy a negyvenes évek végén valamelyik országban nagykövet volt.