Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Emlékeim a Pécskő utcáról...

Ciqányheqy Erről nagyon sokat lehetne beszélni- Egy külön világ volt. Kis apró házak és putrik egymás hegyén-hátán, csak keskeny gyalog utakon lehetett megközelíteni. Hihetetlen nyomorban és szegénységben éltek itt a cigányok. Szegénységük dacára nagyon rendesen viselkedtek. Szinte alig követtek el rendbontásokat. A gyerekek egyrésze járt iskolába, ha nem is rendszeresen. A férfiak részben a tűzhelygyárban, üveggyárban dolgoztak. Sokan alkalmi munkát vállaltak a kőműveseknél. Az asszonyok nem dolgoztak. A családokban sok volt a gyerek. Ősztől tavaszig az asszonyok Somlyóra jártak a haldára szenet szedni. Zsákokban a hátukon hozták be a városba és a házaknál eladták. Egy zsák szén ára 5o, 7o, 80 fillér volt. Fiatal fiuk és lányok tüzelőgallyakat hátukra kötve hozták és árulták 4o,5o fillérért. A "cigány-hegy" az 195o-es évek végén A férfiak nagy része zenével kereste a kenyerét. A tarjani cigányok beleszülettek a zenébe. 15-2o cigányzaTeaar is volt. Ezek főleg a tarjáni vendéglőkben muzsikáltak, voltak akik vidékre jártak és lakodalmakban zenéltek.