Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Emlékeim a Pécskő utcáról...

kalmazottak lakták. Az utca egyharmadán főleg a jobb oldalon - kisebb családi házak települtek, melyekben acélgyári, üveggyári, tuzhelygyári munkások éltek. Az utca baloldali egyharmad részén, a dombra települtek a cigány kisházak és az úgynevezett "pudrék". Ez a rész igen sűrűn lakott volt. Kacskaringós sikátorokon lehetett a házakhoz eljutni. Igen elhanyagolt, egészségtelen település volt. Az utcában lakó vegyes összetételű emberek igen jól megértették egymást. Mindenki mindenkit ismert. Elfogultság nélkül mondhatom, a Pécskő utca lakói - városon belül szinte önálló közösségi életet éltek. Az utcára települt iparosok, kereskedők biztosították az áruellátást. Az utcában 6 fűszerbolt, 4 hentesüzlet, 2 pékség, 3 kocsma, 1 vendéglő volt. Több cipész, lakatos, bádogos, szabó, festő, fodrász kisiparos is működött itt. A Római Katolikus Kör biztosította a kulturális életet. A Fécskő utca térképe A II. számú Körzeti Állami Elemi Fiu és Leány iskola és a város egyetlen Ipari Tanuló Iskolája is itt helyezkedett el. Itt működött az úgynevezett "Zsidó" fürdő is. Az utca cigány lakossága 15-2o cigány zenekart adott a város és a környező vidék vendéglőinek. 1931-ben a nagy gazdasági válság szerencsét hozott a Pécskő utcának. Salgótarjánban is igen nagy létszámú munkanélküli volt. Ezek mégse gítésére a város polgármestere - dr.

Förster Kálmán - a kormánytól jelentős összeget kapott az "inség-munka" fedezésére. A városi képviselő testület javaslatára ez összeg egy részét a Pécskő utca rendezésére fordították. Megkezdődött a Pécskő patak befedése és a Pécskő utca víz-, csatorna- és villanyhálózatának korszerűsítése. Az inségmunkások napi lo órai munkájukért 16o pengőt, a felügyelők 2oo pengő fizetést kaptak. Minden szombat délután volt a fizetés. Ez