Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Emlékeim a Pécskő utcáról...

a munka nagy segítség volt a munkanélküliek részére és nagyon hasznos volt a városnak, ezen belül a Pécskő utca lakóinak. A patak mederben 2 méter átmérőjű beton csövet helyeztek el és mellette a patak medrét betemették. A lehetőséghez képest szabályozták az uttestet és kövezett kocsiút épült. Sajnos az utca szabályozása után sem sikerült járdát építeni, ill. csak a jobb oldalon a Fő utcától a Fiumei utcáig tudtak járdát kiképezni. A Pécskő-patak szabályozása 1931-ben Kiépült a vízhálózat az utcában. Sok helyen került utcai közkút elhelyezésre. A házakból megoldódott a szennyvíz elvezetése. A teljes átépítés 1933-ban fejeződött be. 1933-tól az 195o-es évekig lényeges változás az utcában nem történt. Ekkor került ide a távolsági autóbusz állomás, ami elég zajossá és szemetessé tette az utcát. Az utca teljes átépítése és korszerűsítése az 196o-as évek elején kezdődött. Először az utca jobb oldala került szanálásra, majd a baloldala. Az első lakóház az úgynevezett "Csomor" kert helyén épült fel. 1964-ben adták át. Ekkor kezdődött meg a "Cigányhegy" szanálása is. Ez a munka megtorpant a lakók ellenállása miatt. Az utolsó legnagyobb "ellenálló" volt a cigány származású Balázs János festőművész, kinek több lakást felkínáltak, de régi putriját nagyon nehezen hagyta el.