Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)
Petőfi keresők
tegyük fel, hogy semmit se hoznak haza: az akkor fiaskó. Vegyük föl, hogy nem-Petőfit hozzák haza Petőfinek: ez akkor botrány. S végre vegyük föl, hogy magát Petőfit hozzák haza, - de akad-e olyan magyar ember, aki azt elhiszi nekik? Kezdtem magamat megadni félig-meddig. - Mond valamit, Koponya bácsi. - Azért hát legjobb lenne, - folytata rettenetes gúnynyal s úgy rémlett, mintha az állkapczáit hahotára nyitná - ha mindgyárt két koponyát hozna haza Török úr; egyet a Petőfi gyermekkorából, egyet pedig a férfikorából. - Lassabban egy kicsit, Koponya uram, - vágtam közbe - most jut eszembe, hogy ön alkalmasint nem olvasott mindent. Tudja, mit mondott Jókai? Hogy Petőfinek valahogy keresztbe volt nőve egy foga s hogy ő arról a fogról megösmeri Petőfit. - Huh, huh, - süvített az én koponyám - de bizony olvastam. Hiszen éppen ez az, amit le akartam diktálni. Ide hallgasson, uram. Említettem már önnek, hogy borbély voltam Fehéregyházán, éppen a forradalom idején. Petőfi a csata előtti napon az officzinámba jött s földagadt arczczal panaszolta, hogy a foga fáj. Elővettem a szerszámot s miután megvizsgáltam a fogait, egy rántással kihúztam a legrosszabbat - éppen azt a keresztbe nőtt fogát. - Ezer villám! Ez nagyon fontos adalék! - szóltam felugorva. - Üljön vissza, kérem, és legyen szives ezt becses lapjában közzétenni a nevem alatt. Hátha abbahagyják a keresést. - Sőt éppen ellenkezőleg. Hisz most mar a fog helyéről fognak ráösmerni Petőfire. - Lári-fári. A keresztbe nőtt fogról sem ösmertek volna rá. Jegyezze meg, hogy a halál országában az Egyformaság a király! Sőt a legtöbbször még az olyan ösmertető jelek sem érnek semmit, melyek fölött a halálnak nincs ereje. A bonczterem szolgáitól hallottam, hogy mikor a régi váczi-uti temetőt szabályozták, kiásván a sírokat, Megyeri csontjait mindenáron meg akarták találni. Nem látszott nehéznek, mert tudva volt, hogy a barátj ai az ő egyenes kivánságára egy tele boros palaczkot helyeztek melléje a koporsóba. Hát csak a palaczkot kellett megtalálni: az lesz a biztos jel. És képzelje, mi történt? A sok száz sír közül hár mat ástak fel olyat, amelyikben boros palaczk volt Hüm! Valaha vígabban temették az embereket! Biz az én anyjukomnak is eszébe juthatott volna !...
