Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Szemmelverés népi gyógyítása

Európa népeinek történetében a kezdetektől egészen századunkig a megszületett gyermekre leselkedő egyik leggyakoribb és legsúlyosabb veszedelem volt a szemmelverés, azaz a nézéssel való rontás.Az utóbbi évszázadokban Magyarország a szemmelverés intenzívebb előfordulásának és elterjedt, változatos gyógymódjainak nyugati határterülete. A csecsemő egészségének bárminemu megromlását szokás volt szemmelverés következményének tekinteni. Lényegében így volt ez közelebbi vidékünkön Nógrád megyében is. A magyar néprajzi kutatás országosan és megyénkre vonatkozóan egyaránt elég megnyugtatóan dokumentálta a betegség eredetére, tüneteire és gyógyítására vonatkozó ismereteket. Mégis érdemes közzétennünk egy, a szemmelvert gyermek gyógyítására szolgáló eljárást Szandaváraljáról, mert az általánosan végbemenő akkultúrációs folyamathoz képest meglepően teljes, a gyógyászaton kívül is a népi kultúra több más összetevőjével kapcsolatot mutató változat ez. A következő ismertetés annak ellenére, hogy recens gyűjtési anyag, jól szemlélteti a hagyományos műveltség szinkretizmusát. Ebben a gyógyító eljárásban egyszerre van jelen a hagyományos természetismert, népi tudás, hitvilág és vallásosság, a népi társadalom több vonatkozása, de még a népi építkezés és település némely összetevője is szerepet kap. Egyetlen, a közelmúltig általános gyermekbetegség gyógyításának egy konkrét változatát foglaljuk össze a következőkben. A gyógyítóasszony Benedek Ferencné Détári Mária, aki törzsökös váraljai családban született 1912-ben. Szüleinek mindössze négy hold földjük volt, apja parádéskocsisként szolgált. Egész életében Szandaváralján élt, de mivel szegény sorúak voltak, fiatal házasokként férjével és több falubelivel hét hónapra Németországba utaztak summába a harmincas évek végén. Házukat ennek jövedelméből építették. Benedekné nem volt általánosan a gyógyítás specialistája a falu vagy a tágabb környezet számára, jobbára csak a szemmelverést gyógyította, azt sem túl gyakran, rajta kívül még két-három asszony tudott hasonló kórságot "orvosolni" Váralján. Mégis volt, hogy Terényből is kérték "Mari néne" segítségét. A gyógyításért fizetséget vagy ajándékot nem kapott, ill. nem fogadott el. Az eljárást titokban végezte, mert a változó falu életében ez a mód