Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Az öreg tölgy

töltő két nemesemberről szól. Az előbbi a XVTII. század elején, míg az utóbbi 1726-tól Salgótarján falu egy részének földesura. Ezeknek a tényeknek a felélesztésével a kor identitást kereső, a múlthoz kapcsolódó minden szálat megragadó közérzete számára megteremtődött a talaj a tarjáni Rákóczi-kultusz kibontakozásához. A dolgozatban Dornyay javaslatot tesz arra, hogy a város "egy domborműves emlékoszlopot" állítson fel, "mondjuk az Erzsébet téren." "Erre a reménybeli kőpiramisra igen szépen el lehetne helyezni II.Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem clombormuvü arcképe mellé az ő két kiváló salgótarjáni alattvalójának: Vay Ádámnak és Szluha Ferencnek reliefjeit is." Bár ez nem valósult meg, a Rákóczi-kultusz feléledése mégis tárgyiasult a tölgyfában. Arra ugyan nincs bizonyíték, hogy ez a fa pihenőhelyül szolgált volna valamikor is a fejedelemnek - mint ahogy bizonyságul a köztudatban elterjedt -, de arra igen, hogy két alkalommal is áthaladhatott Salgótarjánon. Először 17o5 februárjában, mikor Kistapolcsányból Egerbe vonult, ekkor azonban csak Kazár érintése bizonyítható. Másodszor pedig 17o6 novemberében Lőrinciből a Zagyva völgyén fölfelé Pásztó, Fülek útvonalon valószínűleg Salgótarjánt sem kerülte ki. Ez a tény adhatott tápot az észak felé vivő ut melletti különálló öreg fa népi elnevezésére, feltehetőleg az 193o-as évek második felétől. Újabb korok - újabb legendák. A fa jó helyen áll ahhoz, hogy akár még hihetők is legyenek ezek. Hasonlóan az előzőhöz: néhány tény egymás mellé állítása - s a fa most már hivatalosan új nevet kap. "Az 1919-es Tanácsköztársaság dicsőséges napjai" című füzetben írják le az új elnevezés kiindulópontját: "... Tömegesen özönlöttek visszafelé a vörös katonák, köztük sokan kijelentették, hogy ok ott hagyják a frontot. Már úgy látszott, hogy a csehek nagyarányú ágyúzása, valamint a közel három napig tartó esőzés és a rémhírek hatása következtében szétesik a somosi frontvonal. A helyzet válságos volt, csupán 15 főből álló őrség maradt a helyén. Az ellenség, ha ezt tudja, nyugodtan besétálhatott volna a városba. Május 8-án a hátráló csapatok már Vadaskertnél a nagy tölgyfához értek, amikor este autón megérkezett a salgótarjáni harcok vezetője, szervezője, Rákosi elvtárs." S a nagy tölgyfa 1952. március 9-én nevet cserélt: Rákóczi-fából Rákosi-fa lett. Azonban ezt rövid ideig viselte. Változott a politika - változott a név. Bár az újabb nem esett annyira távol sem korban, sem szemléletben, mint Rákosi Rákóczitól. 1959-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 4o. évfordulóján másik emléktábla került az előtte álló kőoszlopra, amelyen már csak az szerepel, hogy a vöröskatonák innen indultak Salgótarján megvédésére. A következő tíz évben bizonytalan az elnevezés: újra használják a Rákóczi-tölgy köztudatban élő neve; a 6o-as 'A