Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Az öreg tölgy

évek elején Béke-faként is szerepel egyszer-kétszer, utalva az ut másik oldalán épülő házakra, melyet Béke-telepként emlegetnek. A 6o-as évek vége felé pedig megjelenik a "vöröskatonák emléktölgyfája", s így említik a Magyarország útikalauzban is. Az újabb kerek évfordulón - az ötvenediken - végül Tanácsköztársaság emlékfának nevezik el hivatalosan, de egyben kiterjesztik a hozzá fűződő események időbeliségét. 1981-ben a Salgótarjánt ismertető könyvben már ezt olvashatjuk: "A Vörös Hadsereg útján észak felé, a Béke lakótelep kertes családi házai között haladunk. Az út keleti oldalán van a Tarján étterem és eszpresszó. Itt érünk a többi száz éves tölgyfa csonkjaihoz, ahonnét 1919-ben elindultak a vöröskatonák az intervenciós csapatok visszaverésére. Az illegalitás idején a fa a pártmunkások találkozóhelye volt. Körülötte emlékparkot alakítanak ki." Az egykori őserdőből megmaradt fát a település körülfogta. Sokmindent láthatott, míg el nem száradt. Hogy az itt elmondottakból mennyi a valóság s mennyi a legenda, csak ő tudná megmondani. Cs.Sebestyén Kálmán A tölgyfa és környéke az 193o-as években