Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Az öreg tölgy

A% öreg tölgy Mikor fiatal sarjként sorstársaival viaskodott a napfényért és esőcseppekért, nem tudta, hogy ő lesz a hírmondó, az "utolsó mohikán". Nem is tudhatta, hisz az 17oo-as évek közepén - mint leírások tanúsítják még a Salgótarjánt körülvevő őserdők egy tölgyfája volt csak. Környezetét az 18oo-as évek első harmadában még így jellemzi Mocsáry Antal: "Salgó-Tariány"-nak "... szép kiterjedésű határja van, melly hegyes, de hasznos, főképen jó és makk-termő az erdeje. Ennek birtokosa hajdan Gróf Volkra volt, annakutánna Báró Szluha Ferentz, most pedig Jeszenitzei Jankovics Antal, a'kinek itt ékes lakhelye vagyon, 's szép kertjével díszesiti ezen helységet. Van az Uraságnak a' határ egyik részében, Somos-Újfalu felé vadaskertje is, mulatóházakkal." S igy azt sem gondolhatta, hogy mint egyedülinek, különlegesnek - mint oly sok mindennek, ami az adott környezettől eltér - az ember nevet is ad neki; nemis egyet. Ekkorra már kifejlett, 5,5 méter kerületű fa lesz. 1925-ben egy lokálpatrióta a tájat szemlélve multat idéz: "A vadaskerti öreg tölgyfa árnyékában portyázó, kacagányos kurucok árnyait láttam és elkísértem lelki szemeimmel a Losoncz felől Budára igyekvő földesúri hintót. - Hallottam hangjait a sáros kátyú miatt bosszankodó utasnak s láttam, - mint a Tarján patak zsombékos partjairól gágogó utasnak s láttam, -amint a Pécskő tölgyesében a tűzifát gyűjtő jobbágyok baltái villognak." A portyázó kurucok felidézik II.Rákóczi Ferencet. A fa egyik talán első - neve: Rákóczi-tölgy. Hogy mikor kapta ezt, csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. A város első monográfusa, dr.Dornyay Béla 1929ben kiadott útikalauzában még "óriás-tölgyfa"-ként említi. A mindent aprólékosan feljegyző írásból tehát kiderül, hogy a Rákóczi-kultusz első feléledése - a század elején - elkerülte a fát, akkor még nem kapta meg ezt a nevet. Azonban a nagyságos fejedelem XX. századi második "feltámadása" már támpontot adhat a "keresztelőhöz". Dornyay tanár úr 1935. április 8-án a salgótarjáni reálgimnáziumban Rákóczi halálának 2oo. évfordulóján tartott megemlékezés keretében felolvasta egyik kis dolgozatát. Nem sokkal később a város közönsége a "Salgótarjáni könyvek" helyismereti kiadvány-sorozat 3. füzeteként nyomtatásban is kézbe vehette a "Salgótarján két földesura II.Rákóczi Ferenc szolgálatában" című írást. Ebben Vay Ádámról és Szluha Ferencről, a szabadságharcban fontos tisztségeket be33