Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Választási táblajáték

ték listavezetőnek. Mindenekelőtt ott jelölték ki őket, ahova eredetileg szánták, emellett azonban azokban a választókerületekben is, ahol különösen gyengéknek érezték magukat..." Természetes, hogy a dalocskákban is feltűnnek ezek a nevek. Gerő Ernő például egy gyermekdal főszereplője lesz: "Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára , Mert a Gerő, mert a Gerő Megcsinálta. Állj közénk hát, itt a lista: Érted harcol minden magyar kommunista!" Jó lehetőséget adtak a nevek beépítésére az egyszerű ritmusú nóták, mint a "Zöldre van a ..." kezdetű. Öt versszakot is költöttek erre a dallamra. Példaként csak kettőt idézzünk: "Fekete a, fekete a Feketéző lelke. A zsebünkből mindent kipréselne, Nincs ezresünk, mit el nem rabol tán, Nem marad meg, csak egy vasunk, De ez a Vas Zoltán ! " A másik: "Fehérszínű, fehérszínű Minden szavazólap. Könnyű dolga van a választónak: Kommunista Párt hozza az áldást, /mert/ a vezére, a vezére, A Rákosi Mátyás !" A gyermekdal ellenpontja olyan dal átírása, amely közismertsége mellett a nemzeti érzés és történelmi sorsforduló összekapcsolódásakor született. Átköltésében egy túlzottan általánosító ideológiai tétel megfogalmazásával együtt az aktuálpolitika és a történelmi hagyományok otromba összemosása jelenik meg. így szól :"Kossuth Lajos azt üzente: Mi vagyunk a regimentje. Eszméire hitet tenni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!