Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Választási táblajáték

Esik eső karikára, Régi nóta újra járja. Munkásegység a reményünk, Kommunista a vezérünk. Éljen a magyar szabadság, Éljen Rákosi!" II. A választások utáni belpolitikai küzdelemben a módszerek is csiszolódtak, átalakultak. Eltolódtak a hangsúlyok, s a propagandának is lépést kellett ezzel tartani, követni kellett a politikai gyakorlat finomodását. Révai József értékelése szerint ennek lényege, hogy "1945 óta a magyar politika története szakadatlan kísérletekből áll arra vonatkozólag, hogy a kormányzati koalíció nagyjában homogén egynemű demokratikus összefogássá változzék, széthúzó, heterogén erők jól-rosszul leplezett, hol nyílt, hol lappangó háborúsága helyett." /Szabad Nép, 1947. május 1./ A választások után az MKP vezetői több fórumon is számbavették az eredményeket, s különösen a III. kongresszus után egyik lényeges kérdéssé vált az új választásokra való felkészülés. 1947 májusától a propaganda nagyobb lendületét vesz. Az általános agitáció alapja továbbra is az újjáépítés gondolatkörében mozog. Hangsúlyosan a 3 éves terv megvalósítására mozgósít gazdasági téren, míg politikailag a demokrácia védelme áll a középpontban. "Az augusztus 31-i választáson természetesen nem arról dönt a magyar nép, hogy polgári vagy szocialista életformában akare élni - írja Révai József a Szabad Nép 1947. augusztus 5-i számában -, hanem arról, hogy akarja-e a hároméves terv energikus végrehajtását, a magyar demokrácia békés fejlődését, akarja-e a belső nyugalmat és az építő munkát veszélyeztető reakciósok, gyújtogatok, összeesküvők és harácsolok ráncbaszedését. Ezen a közös programon belül persze minden pártnak bőven van módja arra, hogy hangsúlyozza a maga külön szempontjait, az általa képviselt rétegeknek külön kívánságait és kritikáját." Ez a program az MKP részéről a "Jólét, rend, függet-