Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

A Nógrádi út

le és nem alakult ki olyan új iparág /ökonómiai egység/ mely az egész megye további fejlődésére előremozdító, serkentő hatással lenne. A mezőgazdaságban viszont akár az állami gazdaságokat, akár a termelőszövetkezeteket nézzük, csökkent a mezőgazdaságból élők száma, s jelentős a kiegészítő ágazatokban foglalkoztatottak számának emelkedése. IV. Nógrád megye társadalma 1945-1989 1. Természeti - gazdasági körülmények Nógrád megye társadalmának fejlődését vizsgálva még mindig öröklött társadalomszerkezetéből következő problémákkal találjuk szembe magunkat. Ez viszont a nógrádi ipar területi megoszlására vezethető vissza, amelynek történeti okai közismertek. Egy Salgótarjánba és a salgótarjáni járásba koncentrálódó nehézipar, valamint a megye többi területének gyér iparosodása és elmaradott mezőgazdaság jellemezte megyénket a felszabadulás idején. Bár a földosztás megkísérelte egy egészségesebb földbirtokrendszer kialakítását, mindazonáltal a kis és középparaszti birtokok, de leginkább az amúgyis igen magas számú törpebirtokok számának emelkedésével tovább nőtt az életbiztonságot nem adó földek száma. Később az 5o-es évek elejétől sokan elhagyták földjeiket, s az iparban kerestek megélhetést, vagy továbbra is a summás életmódot folytatták az Alföld termékeny területein. Az első ötéves terv túlméretezett nehézipar fejlesztései következtében az egész addig munkanélküliséggel számoló Nógrádban munkaerőhiány alakult ki. Megindult a korábban nem dolgozó eltartottak /elsősorban nők/ tömeges munkába állása, és nagy lendületet vett a mezőgazdaságban foglalkoztatottak egy részének az iparba áramlása is.