Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Ceruzavonások Teleki László politikai arcképéhez

formkori országgyűléseken, mind Erdélyben, mind Magyarországon majd később kül-szolgálati helyein és méginkább az igen keserű emigrációs években jellemezte, politikai karakterét meghatározta. 3 . Teleki és Nógrád Elérkeztem előadásom befejező részéhez, amikoris Teleki és Nógrád kérdéskörével kapcsolatban szeretnék néhány motivumot kiemelni. Hajlamosak vagyunk mindent innen megítélni, vagyis a Hungária non est vita gondolkodás nógrádi variánsa ma, napjainkban is gyakran tovább él. Hisszük azt, hogy mindenre rá kell ütnünk - szeretünk fontossá válni - bélyegünket. így járunk, ha nem vigyázunk Teleki esetében is. Kétségkívül igaz, hogy a gyerekkor sok kedves élménye, a családi életre vonatkozó sok megőrzött, általa is kedves emlék köti Nógrádhoz, vagy még pontosabban Szirákhoz, dehogy a reformkorszakban megyei politikai vezető szerep lett volna az ő magatartására jellemző, erre nem találtunk semmiféle bizonyítékot, bármennyire fájlaljuk is. A reformkori törekvések folyamatában ő nem lokális érdekek képviseletében lépett föl. Nála a lokalitás az országossal és az egyetemes európaival összefüggő volt. A fontos a nemzet kérdéseinek a megoldása volt. Amikor ezt a minősítést a reformkor időszakára, tehát az 183o-as és az 184o-es évekre megtesszük, ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy 1859-et követően, tehát a hazaérkezése után ambicionálta - éppen úgy mint az ország más megyéjéhez, más közösségéhez való kapcsolódást a Nógrádhoz fűződő kapcsolatainak politikai realizálását is. Ezekről levelek, vagy legalábbis levélváltás a várme^ gyei közgyűlés és közte egyértelműen tanúskodnak. Az 1861. május 8-án bekövetkezett halálát természetszerűen nagy riadalom és nagy megdöbbenés követte országszerte, így volt ez Nógrádban is. A családnak Szirákra elküldött levél mellé odatehető, hogy emlékét Losoncon és Balassagyarmaton utca elnevezéssel örökítette meg Nógrád.