Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Ceruzavonások Teleki László politikai arcképéhez

Nem minden szarkazmus nélkül mondom tehát, hogy 1861 után sokáig kellett arra várnunk, hogy ez az utcaelnevezési ak­ció folytatódjék a mai alkalommal. Haláláról korszerű szem­léletű tanulmány és más dokumentumok is rendelkezésre áll­nak. Mindezekből következően is el kell vetnünk azt a gya­kori magatartást, amelynek az az egyik velejárója, hogy a magyar történelmet az orgyilkosok jelenléte határozza meg. Igaza van annak a történetírónak, aki úgy minősít, hogy öngyilkosságát egy gazdag tapasztalatú, külföldet megjárt politikus katarzisaként kell értelmeznünk. Dlyan politikus nézett szembe önmagával, aki a század har­caiban edződött, résztvett a politikai küzdelmekben, az első vonalban. Pszichéje azonban megsínylette a ráneheze­dő terhet, összetört, tépett idegzetűvé lett, meghasonlott. Ennek következményeképp állítom, hogy tette logikus volt. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a politikus szembenézésére többféle módszer és többféle lehetőség is adódik. Ő ezt választotta. Halálában éppen úgy tisztelet és dicső­ség kell, hogy övezze, mintahogy dicsőség és tisztelet kell hogy övezze egész életútját. dr.Horváth István Az 1989. március 14-i pásztói városi könyvtár névadó ünnepségén elhangzott beszéd változata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom