Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Ceruzavonások Teleki László politikai arcképéhez

Ezt a gondolatot hosszú ideig nem merte, nem akarta idézni a történettudomány sem. Ma, amikor a gondolkodásban megjelenő történeti csúsztatás időszakát is éljük, és a korona az eszmék és téveszmék, misztikus gondolkodással összefüggő magatartásnak is a szimbóluma - ezen elgondolkodnunk úgyhiszem nem válik kárunkra. Nemzetiség és Európa, nemzetiségi kérdés megoldása és Magyarország, nemzetiségi kérdés megoldása és Közép-Európa, másként a Duna menti népek élete volt az a szándék ami törekvéseit, politikai gondolkodását vezette, irányította ebben az időszakban. Irodalmi törekvéseiről nem szándékozom szólni, de legalább érintőlegesen el kell azt mondanom, hogy politikai gondolkodása elválaszthatatlanul összekapcsolódott filozófiai, irodalmi műveltségével és cselekvésével. Ha legfontosabb írásműveinek listáját áttekintjük: az 1826ban megírt Mohácsi vész-t, az 1832-ben megírt Koppányt, és az 1841-ben megírt Kegyencet, ez a sor is igazolja, hogy műveiben azok a gyakorlati politikai kérdések foglalkoztatták, amelyek Magyarországon megjelentek. Mi sem természetesebb - teszem hozzá nem kis iróniával - hogy ugyanaz volt a fogadtatása ezeknek az írásoknak, mint ami az akkori magyar szellemi viszonyokat jellemezték, azaz nem találtak az azokban leírt gondolatok meghallgatásra. Egy-két idézet tartalma a miértre is választ ad. A Koppányban írta: az ember szabadságra születik, a szabadság pedig a választhatásban áll. Nemcsak akkor, ma is borzongatóan ható gondolat. Vagy itt van a Kegyenc problematikája, amelynek alapvető és nem túlságosan sematikus az a minősítésem amikor másrészt azt mondom, a legfőbb mondanivalója abban a kérdésben összesűríthető, hogy a legfőbb világi hatalommal szemben lehet-e, és milyen áron az igazságot erkölcstelen eszközökkel is érvényesíteni? Ezek a gondolatok, a gondolatokban megmutatkozó, s az ezeket követő magatartás volt az, amelyek Teleki törekvéseit a re-