Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Epizód a múzeum történetéből

EPIZÓD A MÚZEUM TÖRTÉNETÉBŐE A munkásmozgalmi hagyományok megőrzése érdekében 1959-ben határozták el az illetékes megyei szervek a múzeumalapítást. /Ennek az elhatározásnak már voltak előzményei/. A megyei tanács kezelésébe 1963 tavaszán került a múzeum, amelynek akkor alig-alig voltak meg a működési feltételei. A volt Jankovich-kúria épülete omladozott - porladozott, helyiségei nedvesek és "kifűthetetlenek" voltak, költségvetése és alkalmazottainak száma minimális. Az alapítók, a szakma és a közvélemény lelkesedése azonban nem ismert határokat. Több elképzelés született az intézmény fejlesztésére, amelyeket - most - nyugodtan nevezhetünk álmodozásnak, de amelynek vége az 198o-ban átadott új múzeum lett. Az igyekezet, az akarás, továbbá az elképzelések változásait is dokumentálandó, egy érdekes levélváltásra bukkantam az akkori múzeumigazgató és a Szénbányászati Tröszt között. /1964. szeptember 25. keltezésű a múzeumigazgató levele/. Mit tartalmaz ez a levél? Hogyan képzelték elődeink a változást, a fejlődést? Később az utókor talán ebből is következtethet majd jelenlegi munkánkra. Tárgyalások folytak arról, hogy a bányász kultúrotthon mellett a baglyasaljai kultúrházat is múzeumi célra veszik igénybe. Az épületekbe - természetesen - a szénbányászat tárgyi és írásos emlékei kerültek volna. Például: a Tröszt "muzeális értékű műszaki könyvtára", a bányászat történetére és a bányamunkásság életére vonatkozó tárgyak és makettek, valamint a bányákból előkerült természettudományi ritkaságok kerültek volna ezekbe az épületekbe. Hasonlóan kívánták berendezni az inászói volt bányaigazgatóság épületét is. A raktárak kialakítása mellett gondoltak az érdeklődő közönségre is: kiállításokon mutatták volna be a gyűjtemények