Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Epizód a múzeum történetéből

legértékesebb, legérdekesebb darabjait. Inászón a bányászat 1848-tól kezdődő története került volna a tárlókba: őskori leletek, Inászó középkori történetére és a török alatti pusztulására vonatkozó tárgyak lettek volna hivatottak a fejlődés illusztrálására. Baglyasalján ugyancsak hasonló jellegű kiállítás megrendezésé re került volna sor, de itt kaptak volna helyet a "térszükség letet igénylő tárgyak", a vontatási és szállítási eszközök. Sőt! A bányaművelést is be akarták mutatni, a már elhagyott bánya használhatóvá tételével. Saigon "bányász barlanglakást" eredeti állapotába akarták visszaállítani, s mellette, pavilonban Salgóvár és Salgóbánya története került volna a látogatók elé. Már ekkor gondoltak új múzeum építésére /érthetően/. Tartalmilag igen széles "profillal" indult volna a múzeum. Szó szerint idézem az erre vonatkozó "passzust" . "Az új múzeum épületébe kerülnének állandó és időszaki kiállítási jelleggel a természettudományi, őstörténeti, népvándorláskori, honfoglaláskori, középkori, újkori és legújabbkori, valamint a művészettörténeti és irodalomtörténeti emlékek, továbbá a bányavidék és a Zagyva-völgy paraszt, bányász, erdész és ipari lakossága néprajzára vonatkozó gyűjtemények. Nem tekintem feladatomnak a "koncepció" bírálatát, itt és most csak anynyit, hogy a kezdeti lépések érhetők tetten a múzeum létrehozására. Az új intézmény neve pedig "Salgótarjáni Múzeum" lett volna. Epizód - adtam a címet ennek a kis írásnak. Valóban epizód! Először csak a múzeum létesítésére - mint épület - született kezdeményezés, tudományos-feldolgozó-kutató tevékenységét a gyakorlat alakította ki. E levélváltás óta huszonöt év telt el, és úgy vélem, hogy ebben az időszakban hatalmas lépésekkel jutott a múzeum jelenlegi "állapotába". De ez már egy következő, és megalapozottabb dolgozat tárgya lehet. Domonkos Alajos