Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

A JOBBÁGYI MAMMUTTEMETŐ 1897-ben a MÁV Hatvan- Salgótarján szakaszán lefektették a második sínpárt. Apc - Zagyvaszántó és Jobbágyi állomások között a vonalat a Zagyva árterén át vezették, ezért szükséges volt nagymennyiségű töltés-anyagra. Ezt Jobbágyitól délre termelték ki a Zagyva-terasz oldalából. /A későbbiek során inkább kavicsbányaként működő feltárás ma is látható a 21. sz. műút mellett kb. Nógrád és Heves-megyék határánál./ A nagyszabású földmunka sajátos tudományos szenzációt eredményezett: Magyarország leggazdagabb mammut-lelőhelyét, mely kizárólag csak ennek a jégkor végén élt ősorrmányosnak a maradványait szolgáltatta szokatlan bőségben. 1897. május 9-én az M.Kir. Földtani Intézet kollektívája is megtekintette a feltárást Böckh János igazgató vezetésével. Mindezt Halaváts Gyula/1899/ cikkéből tudhatjuk meg, aki a lelőhelyet a következőképpen írta le: "A kb. 3o m.magas leáöás legfelsőbb részét a lejtőtörmelék képezte. Ez alatt több m. vastag homok majd lösz következik. A löszt egy vékony rozsdás sáv választja el az alatta fekvő, s a leásás alsó részét képező kékes színű foszlós homokos agyagtól. Ennek a homokos agyagnak alsóbb részében pedig van egy kb. o,5 m. vastag réteg, mely a szó szorosabb értelmében mammuth - breccsiának mondható, mert majdnem kizárólag mammuth csontváz - alkatrészekből áll. Ha emellet tekintetbe vesszük, hogy a leásás kb. 25 lépés széles s 5o-6o lépés hosszú: elképzelhetni , hogy a csontoknak minő tömege került itt a munkálatok közben napfényre. Egész mammuthesordának kellett hirtelen elpusztulnia, hogy a csontok olyan nagy tömege kerüljön az aránylag kis helyre." A rendkívüli csontfelhalmozódás okát Halaváts abban látta, hogy egy mammuth-csorda - sztyeptűz elől menekülve - mocsárba rohant, ahol az állatok elpusztultak.