Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Egy honvéd naplója

hogy menjenek együtt a toborzó bizottsághoz. Neki ugyanis becsületbeli dolog lett a beállás. /I. dokumentum/ Ez a földi nem más, mint a nógrádi kisnemesi Krudy-család sarja Krúdy Gyula, Kurdy Jánosnak /a megye várnagyának, majd később táblabírónak/ ügyvédi vizsgát tett fia, az író legendáshírű nagyapja, legidősebb Krúdy Gyula. /IV. dokumentum/ 1B48. augusztus 17-én jelentkeztek honvédnek. A Ounántulon állomásozó VII. honvéd zászlóaljhoz osztották be őket, ahol Nagy Iván rövidesen tizedes lett. Innen a 49. honvéd zászlóalj 2. századához került, s őrmesterként az Üllői üti kaszárnyában dolgozott. Hadnagynak nevezték ki, 1849-ben Arad környékén szolgált, részt vett a temesvári és szőregi csatában. Naplójának leghosszabb s talán legizgalmasabb része az, amelyben honvédéletének eseményeit örökítette meg. Élete páratlan történelmi tapasztalatait rögzítette, egyetemes nagyságrendű eseményekben a személyes szabadság lehetőségét élte át. A történések, a csaták eseményeinek pontos lejegyzésén tul élményei megfogalmazására "megverselésére" is törekedett. /III. dokumentum/ Különösen megkapó ahogyan a vesztett csaták után saját regényes hazatérését beszéli el. Nagy Iván ezredével az Arad megyei Facséton állomásozott, amikor augusztus 15-én értesültek "Görgei árulásáról, a világosi fegyverletételről" arról, hogy Kossuth elhagyni indult" az országot. A felbomló sereget már nem tudta összetartani és