Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

A Nógrádi szénbányászat műszaki nagyjai Andreich János 1858-1930.

A Nógrádi szénbányászat műszaki nagyjai: Andreich János-1858-1930A Torontál megyei Glogonban 12 gyermekes katonacsaládban született 1858. szeptember 7-én. Apja, aki a közös hadseregbeli 29. gyalogezred századosa volt korán nyugállományba vonult. Mint ny.százados, neje Radivojevic Mária és 9 élő gyermeke számára 1891. december 31-én nemesi rangot kapott. Magyar nemességük megtartása mellett a "Glogoni" előnevet 1897. április 20-án kapták meg. A népiskola és a pancsovai 8 osztályos reáliskola elvégzése után 1879ben ment Selmecbányára a bányászati és erdészeti akadémia ösztöndíjas hallgatójának. Elvégzése után 1882-ben mint bányagyakornok a körmöcbányai m.kir.bányahivatalnál helyezkedett el, és csakhamar megbízták egyes üzemágak vezetésével. 1883-től az osztrák-magyar államvasutak moravica-vaskői vasércbányáinál már segédmérnökként dolgozik. 1884-ben államvizsgázott a selmeci akadémián s került ismét vissza a kincstár kötelékébe, mint gyakornok a ribniki üzembe. Tanulmányi eredményei és szakismerete alapján az akadémia tanársegédnek hívta meg, majd 1887-ben kinevezték az ábrázolómértani tanszék vezetőjének. Az Ißß8-ban keletkezett Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesületj a későbbi Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület egyik kezdeményezője és alapítója volt. Jelentős tevékenységet fejtett ki megalapításánál. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.szolgálatába 1888.július I-én lépett, ahol a bányamérnökség vezetését vette át. Hamarosan kitűnt szakirodalmi tevékenységével és egymás után jelentette meg szakcikkeit a Bányászati és Kohászati Lapokban. Munkásságából a megyei vonatkozású cikkeit emeljük ki írásunkban: Végnélküli lánccal vaLó szállítás a salgótarjáni Károly-aknán /1893/, A salgótarjáni károlyaknai végnélküli kötéllel való szállításnak általános leírása /1893/, A salgótarjáni sénbáiyászat rövid Ismertetése /1894/, A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat szénbányászatának rövid ismertetése /1899/, A magyar kőszénbányaviszonyok rövid ismertetése /1909/. Miután a salgótarjáni társulat az erdélyi szénbányákat /Petrozsény és környéke/ is érdekkörébe vonta, 1894-től az Rt. igazgatósága a petrozsény i szénbányák igazgatójává nevezte ki. Salgótarjánban hét éven keresztül működött, élénken részt vett a község közügyeiben.