Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

A Nógrádi szénbányászat műszaki nagyjai Andreich János 1858-1930.

Volt képviselőtestületi tag, több szakbizottság tagjává is megválasztották. A község fejlődése érdekében szerzett érdemeiért az 1895. február 20-án tartott közgyűlésen jegyzőkönyvileg örökítették meg a nevét. Tevékenysége Petrozsényben is jelentős volt. Foglalkozott a bányászok helyzetének javításával, a munkáskérdés megoldásával. Bányaiskolát szervezett és közreműködött a gimnázium, valamint polgári leányiskola létrehozásában. 1898-ban az esztergom-szászvári kőszénbányák műszaki vezetését vette át. Az állami szénbányák központi igazgatójává 1907. szeptember 7-én nevezték ki. Irodalmi munkásságát azonban 1911-ben nagyrészt szubjektív okok miatt befejezte, majd 1912-ben nyugállományba vonult. Nyilvános közéleti tevékenységét, melynek eredményeként neve a magyar szénbányászat korabeli történetével összekapcsolódott befejezte. 1918-ban mint miniszteri tanácsos, a magyar állami kőszénbányák ny.központi igazgatója családnevét Andreics /G

logoni/ János, Andreich-re változtatta királyi engedéllyel. Budapesten 1930. június 27-én hunyt el és a zagyvarónai családi sírboltban temették el. Dr.Szvircsek Ferenc Andreich János