Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
Zólyomi József: A múzeum történetéből
A károk hely reál Iffásában jelentős segítséget nyújtott Szkladán Ágoston, akkori főispán és Radnóti Aladár a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének helyettes vezetője. Ez utóbbi egyetemi hallgatókat küldött I947ben a megyébe, hogy megkezdjék az elpusztult gyűjtemény pótlását. 1946 szeptemberétől Trautwein Ottó vállalt önkéntes munkát a múzeumban - aki a két világháború között is aktív segítője volt az intézménynek jegyzékbe vette a megmaradt tárgyakat, megfelelően elhelyezte a könyvtárat. 1948 tavaszától félmunkaidős hivatalsegéd kinevezésére is sor került. 1950-ben államosították a múzeumot, melynek gazdája kezdetben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, majd a Közoktatási Minisztérium Múzeumi Főosztálya lett. Felsőbb rendelkezésre az intézmény nevét Palóc Múzeumra változtatták. Az intenzív munka megindulását segítette a múzeum személyi állományának gyorsabb ütemű fejlesztése. 1949-ben Manga János néprajzost kinevezték a múzeum vezetőjévé. Patay Pál ősrégész 1950-ben került Balassagyarmatra, Lipthay Béla entomológus alkalmazására 1952-től került sor, mint mellékfoglalkozású tudományos munkaerő. 1953-ban két félmunkaidős teremőrt és ugyancsak négyórás munkaidőre alkalmazható adminisztrátort kapott az intézmény. A múzeum létszáma 1953 őszén három főállású /igazgató, régész, hivatalsegéd/, és négy mellékfoglalkozású /entomológus, adminisztrátor, két teremőr/ munkaerőből állott. Fentebb már szóltunk arról, hogy a néprajzi tárgyak gyűjtése 1947— ben kezdődött a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének irányításával és anyagi támogatásával. A rendszeres néprajzi munka Manga János kinevezésével 1949-ben indult meg. A kezdeti néprajzi tevékenység a régi anyagból megmaradt néprajzi tárgyak azonosításából, molytalanításából, konzerválásából, leltározásából és az év végére tervezett kiállítás néprajzi anyagának kiegészítéséből, illetve összegyűjtéséből állott. Nagy lendülettel indult meg 1950-ben a viseleti tárgyak gyűjtése. Az anyagi lehetőség, néhány komplett öltözeten kívül, csak viseletdarabok beszerzését tette lehetővé. Manga János nagy súlyt fektetett a népi hangszerek, a pásztorélet, az ünnepi szokások, a kismesterségek tárgyi anyagának összegyűjtésére, emlékanyagának lejegyzésére. Az Ipoly menti községekben a népszokások tartalmi és formai elemeinek történeti szempontú vizsgálatát végezte el.
