Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: A múzeum történetéből

E kutatások eredménye "Ünnepek, szokások az Ipoly mentén" című kötetében fogalmazódott meg. A délnógrád

i dombvidék magyar és szlovák falvaiban a társadalmi rétegződéshez végzett adatgyűjtést. Megvetette alapját a néprajzi fotó- és adattárnak. Manga Jánosnak 1959 decemberétől, amikor kisebb-nagyobb megszakítások után végleg elkerült Balassagyarmatról, kedvelt gyűjtőterülete maradt mindvégig Nógrád megye. Ekkor fogalmazódott meg Vanyarcról készült monográfiája, a varsányi kötetben megjelent összefoglaló tanulmánya. Halála előtti hetekben is megyénkben járt, hogy az útszéli faragott keresztekről készülő dolgozatához gyűjtsön adatokat. A Palóc Múzeum régészeti munkája 1950-ben indult meg Patay Pál ősrégész kinevezésével. Az itt töltött hét esztendő alatt az egykor itt élő népek gazdag tárgyi anyagát tárta fel nagy szakértelmű, kitartó munkával. Jelentős ásatást végzett Nagybátonyban, amely 972 bronzkori urnasír feltárását eredményezte. Nagybátonyban, Ecsegen bronzkori telepet, Mátraverebélyben avar temetőt, Benczúrtalván korai vaskori telepet, Nógrádkövesden szkíta temetőt ásott meg. Ezen kívül számos leletmentést végzett a megyében. Gazdag adatgyűjtést végzett a nógrádi harangok történetéhez is. Mint az ősrégészet szaktekintélyét, kiváló tudósát az ország számos ásatásához hívták meg vezetőnek. Értékes dolgozatokban, tanulmányokban rögzítette nógrádi ásatásainak, kutatásának eredményeit. A múzeum természettudományi anyagának alapját Lipthay Béla vetette meg azzal a mintegy 40.000 darabból álló rovargyűjteménnyel, amelyet az államnak díjtalanul felajánlott. Az intézményéi eltöltött másfél évtized alatt létrehozta az őslénytani tárat, gazdag kövületanyagával, rendszeresen gyűjtötte a kártevő fajok parazitáit, elvégezte azok fiziológiájának vizsgálatát, a szécsényi Fehér hegy jégkorszaki maradvány faunáját és flóráját kutatta. A nógrádi viszonylatoknak legjobban megfelelő tölgyfajták és egyedek számbavétele és a helyi viszonyokhoz akiimatizálódott, továbbszaporításra, keresztezésre alkalmas vad gyümölcsfa egyedek felkutatása terén számottevő eredményeket ért el. A legtöbbet a lepkegyűjtemény gyarapításán fáradozott. Több mint húszezer darabbal gazdagította a meglevő gyűjteményt. Szorgalmas, Lelkiismeretes munkája, szakértelme révén teljesítette több évtizedes vágyát: egy új Saesya-faj felfedezését, amelyet az entomológia örök időkre nevével jelöl.