Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: A múzeum történetéből

Mint korábban már utaltunk rá, Nagy Iván előterjesztése alapján 1898. április I I-én határozza el a Társulat választmánya, hogy a múzeum részére új épületet emel. A századforduló táján a Múzeum Társulat tisztségviselői közül egyre többen felismerték, hogy az ajándékok válogatás nélküli elfogadásával, az ajándékozásra épülő gyűjtemény fejlesztésével a múzeum nem valósíthatja meg eredeti célkitűzését, alapszabályba foglalt hivatását. A változtatás igényének leglelkesebb szószólója Jankovics Ferenc, múzeumunk akkori igazgatója volt. Választmányi üléseken, meghitt baráti beszélgetéseken gyakran hangoztatta, "mily országosan jelentős intézményt lehetne ebből a múzeumból alkotni, ha nem a vidéki múzeumok sablonos mintájára - egypár régi fegyverrel, bútorral és régi pénzekkel, meg érmekkel, hanem ha hangyaszorgalommal hordanák itt a múzeumba össze mindent, ami Nógrádvármegye múltja mellett, a Nógrádvármegye zömét képező palóc népre vonatkozik." A vitákban született és megfogalmazott felismerés arra késztette a Múzeumi Társulatot, hogy 1904-ben felvételi kérelmét eljuttassa a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségéhez. A Társulatnak ez az elhatározása kedvező irányba terelte a múzeum további sorsát. Ettől kezdve a múzeum a Főfelügyelőség szakmai ellenőrzésével és irányításával végezhette munkáját. Lehetőség nyílott arra is, hogy a Főfelügyelőség államsegélyt folyósítson a gyűjtemény szakszerű fejlesztésére. 1905-1913-ig évenként 300 koronát biztosított néprajzi tárgyak vételére, fényképfelvételek készítésére. A folyósított összeget a Társulat megbízásábóL Farkas Pál gimnáziumi tanár Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Nógrád megye monográfiájában /Nógrádvármegye népe fejezet írója/ vásárolta el a környező falvakban. Viseleti ruhadarabokra, szoba berendezési tárgyakra költötte a segély nagyobb részét. Fentebb már szóltunk arról, hogy a Társulat választmánya 1898-ban hozott határozatot az új múzeum építésére. 1905-ig e tervről nem esett szó, mert a szerény tagdíjakból a nagyszabású vállalkozás nem bizonyult kivitelezhetőnek. 1905-ben a Társulat Levelet kapott a főispántól, hogy a múzeum jelenlegi épületét adja el a megyének, mert azon a telken a Törvényszéket kívánják felépíteni. Ennek fejében a Madách utcában egy másik telket és nagyobb pénzösszeget kapott cserébe a Társulat.