Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
Zólyomi József: A múzeum történetéből
A választmány úgy döntött, hogy a cserébe kapott Madách utcai telekre múzeumot nem lehet építeni, mert az épületekkel körül van zárva. Ezért kérelemmel fordultak Balassagyarmat képviselő testületéhez, hogy az építendő múzeum részére ezer négyszögöles telket biztosítson az Erzsébet ligetben. A képviselőtestület 1908-ban hozott határozatot az ezer négyszögöles telek átengedéséről, olyan kikötéssel, hogy azon csak szabadon álló, kerítéssel soha körül nem vehető múzeum építhető. Az építtetés költségeinek biztosítása is kedvezően alakult. 1907-ben eladásra került Nagy Iván horpácsi birtoka, s a Főfelügyelőség támogatásával segélyt kaptak a Vallás- és Közoktatási Minisztériumból. l9lo-ben meghirdették a pályázatot az új múzeum építési tervének elkészítésére. A beérkezett 15 pályamunka közül Wälder Gyula egyetemi tanár tervét találták a legjobbnak. Most már sor kerülhetett az építésre vonatkozó pályázat kiírására. Ebben kikötötték, hogy a terv kivitelezésére 140.000 koronát lehet fordítani. Az árak gyors emelkedése miatt még a legolcsóbb építési vállalkozó is 180.000 koronában jelölte meg a kivitetezés költségét. Mivel e Társulat ilyen összeggel nem rendelkezett, ezért felkérték Walder GyuU', hogy a tervben szereplő központi fűtést, az igazgatói és szolgalakást, valamint a raktárakat törölje az építés költségvetéséből. A megcsonkított tervű múzeum építéséhez 1914. március 6-án kezdtek hozzá. Még ez év nyarán tető alá került az épület, megkezdhették az eddig különböző intézményekben őrzött tárgyi gyűjtemény átszállítását. 1914/15 telén laktanyának használták a belülről csupán félkész épületet. 1917 nyarán egy jótékonycélú kézimunka kiállítást nyitottak meg a földszinti termekben. 1917 őszétől 1925 tavaszáig a hatóságok foglalták le az épületet, menekültek elhelyezésére, kórháznak, csendőrlaktanyának. A különböző igénybevétel sajnos nem csak az épület állagát rongálta meg, hanem az itt őrzött tárgyi gyűjtemény 80 %-ái is elpusztította. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával a múzeum tatarozása 1926 őszén fejeződött be. Még ez év decemberében Tompa Ferenc, a Nemzeti Múzeum múzeumőre látogatott Balassagyarmatra, hogy az intézmény gyűjteményét megtekintse, és a múzeum előtt álló gyűjtési feladatokat körvonalazza. Megállapította, hogy a Társulatnak van egy nagyszabású könyvtára, 2 láda régészeti anyaga Pilinyből, található itt népvándorláskori, hadtörténeti ereklye és kövületanyag.
