Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: A múzeum történetéből

Válogatás nélkül minden felajánlott dokumentumot, tárgyat elfogadtak. A megyetörténet szempontjából fontos tárgyak felkutatására, megvásárlására nem is gondolhattak, hiszen a Társulatok, Egyesületek csak a tagdíjakból befolyt összeggel gazdálkodhattak, más anyagi támogatásban nem részesültek. A Nógrádvármegyei Múzeum Társulat is ajándékozás révén gyarapodott. Az alapítást követő néhány hónap alatt olyan jelentős mennyiségű tárgy gyűlt össze, hogy az azóta Lebontott Nemzeti Iskola egyik tágas termében kiállítást rendezhettek és azt november 29-én megnyithatták a látogatók előtt. A tárLatot vasárnap és hétfőn 10-12 óra között lehetett megtekinteni díjtalanul. A kezdeti sikereken felbuzdulva, a Társulat választmánya 1891. december. II -én elhatározta, hogy kérelemmel fordul a megye mérnökeihez, útibiz fosaihoz, jegyzőihez és papjaihoz, hogy néprajzi tárgyakat, kőzeteket és más, a tárlat gazdagítására szolgáló anyagokat ajándékozzanak a múzeumnak A kiküldött felhívásokban a begyűjtendő tárgyak listáját nem körvonalazták, így történhetett meg, hogy a rimóci jegyző, az őrhalmi és cserhátsurányi pap - amely falvak a legutóbbi évtizedekig a legrangosabb néprajzi településeknek számítottak - azt írták a Társulat felhívására, hogy falujukban néprajzi tárgy nincs. A kezdeményezés azonban nem mondható sikertelennek. Az alapítástól számított alig több, mint egy esztendő alatt 172 adakozó 3434 tárgyat ajándékozott a múzeumnak. A gyűjteménynek mintegy 50 %-a pénzekből, érmék bői állt. 329 db bronz és kőkorszakból származó tárgy, 341 db ásvány, 225 könyv, valamint 156 db néprajzi tárgy meglétéről szólnak még a korabeli iratok. Nem tudjuk, hogy a néprajhoz milyen tárgyakat soroltak, egy évtizeddel később, amikor Seemayer Vilibárd a Néprajzi Múzeum igazgatója megtekintette a gyűjteményt, a néprajzi osztály felállítását, a néprajzi gyűjtés megindítását szorgalmazta. A nagy mennyiségű tárgy elhelyezésére a Nemzeti Iskola eddig bérelt terme már nem volt elegendő. A Társulat megvásárolta a mai törvényszék he lyén álló ún. Gabonyi-féle házat, ahová a gyűjteményt 1894-ben átszállították. A termek zsúfoltsága, megosztott elhelyezése a látogatók további fogadását nem tette lehetővé. E kényszerhelyzet rövid időn belül felvetet te a tárgyak szakszerűbb elhelyezésének igényét, majd az új múzeum építésének gondolatát.