Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Nagybákay Péter: Nagy Iván heraldikai és genealógiai munkássága

1857-ben, az első kötet elején újra, most már nyilvánosan fogalmazza meg Nagy Iván művének célkitűzését: "Nemzetünk történelméhez adni kalauzt, mely a szerepelt személyiségek eredetével s családi összeköttetéseivel ismertet meg... Kényes és nehéz munka, de a hitelesség tekintélye előtt, melyet elvült tűztem ki, háttérbe kell szorulnia minden magánérdeknek." Nagy Iván álláspontja világos volt. Ugy ítélte meg, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése után /1848/, az ősiség megszűntével /1852/ a közjogi nemzetet jelentő történelmi kategóriává lett /közbevetőleg: ma már jól tudjuk, hogy ez távolról sem történt meg így, ilyen egyértelműen/, ezért történetét most kell megírni, most, amíg egyrészt még együtt vannak a nemesség történelmi dokumentumai, másrészt a családi levéltárak már megnyithatók a magánérdekek sérelme nélkül. Nem a Góthai Almanach irányát követte, hová minden beküldött közlemény utat talált, hanem adatait szigorú kritikának vetette alá, s kirostált belőlük minden megbízhatatlant. "En nem kétes mesék eléadására, hanem hiteles történetírásra vállalkoztam"- írja 1866. július 5-én nagy műve zárszavában. Míg egyfelől a nemesség egy része határozottan sérelmezte Legendák homályába vesző dicsőségének kérlelhetetlen megnyirbálását, addig másfelől vissza kellett utasítania az általa "áldemokratia"-nak nevezett másik túlző irányzatot is, amely a nemesi kiváltságok és díszek fitoktatását látta csupán a heraldikában és genealógiában. Ezért Nagy Iván kénytelen megmagyarázni, hogy "noha vannak a nemesség körén kívül is nem kevés családok, melyeknek tagjai nem csekély horderejű szolgálatot tettek, mégis a szereplő nagy tömeg a kiváltságosokból állott ki.'-' E kétfrontos küzdelemben Nagy Iván végig következetesen kitarto+t elvei mellett. Ezt hangoztatta a Heraldikai és Genealógiai Társaságban Is: Rá csak akkor számíthatnak, ha a Társaság arra fog törekedni, hogy "főleg a manapi szédelgős genealogizálási áramlatban merően hiteles adatok és dolgozatok által hasson," Nagy Iván szigorú történetírói kritikai elvei ellenére sem tudta elkerülni, hogy munkájába jelentős tévedések is elő ne forduljanak. A forrásanyag akkori hozzáférhetetlensége, a megtévesztő adatközlések és kezdeti gyakorlatlansága felmentik őt ezek terhe alól. A tévedések elkerülhetetlenségét és a teljesség hiányát maga is jól tudta, és- ezt nyíltan hangoztatta is.