Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Teleki László és Nógrád megye

Teleki László és Nógrád megye A megyei történetírás mindmáig adós Teleki László élete nógrádi vonatkozásainak feltárásával. Pedig a 175 éve született és 125 éve meghalt politikus, költő életútján Nógrád megye nem is akármilyen állomást jelentett . Ha nem is itt született ugyan, de Szirákhoz kötik a gyermekévek szép emlékei s végső nyughelyére is itt Szirákoíi kisérték el. Az élet e két végállomása közötti ötven esztendőben is gyakorta hazalátogatott Nógrádba. Az említett adósság azonban nem csak nógrádi címzetű. Csak egy példa: még mindig nem tudjuk hogy pontosan mikor született. A lexikonok szerint éppen 175 éve 1811 február ll-én, a legutóbbi életrajzi feldolgozások /Horváth Zoltán/ egyértelműen 1810 február M-re teszi ezt a dátumot. Sokminden szól a két évszám mellett és ellen, de most arra nincs lehetőségünk, hogy ezt a vitát folytassuk. Ami kétségtelen tény, a gyermek Teleki László a sziráki kastélyban boldog és tartalmas életet élt. De egyáltalán, hogyan kerültek a Telekiek Szirákra, hiszen a család köztudottan Erdélyben és Erdélyből kiindulva vitt országos politikai szerepet. Szirák eredetileg a Királyfalvi Róth családé volt. Királyfalvi Róth Johanna gr. Teleki Józsefhez ment férjhez /ő a költő nagyapja/ s az ő révén jutott a birtok és a kastély a Telekiek birtokába. 1773. március 2-án kelt Szí rákon az a 33 pontból álló végrendelet, amelyben Róth Tamás leányára hagyta ezt a birtoktestet. A család, majd később az idősebb László gróf /az apa/ nemigen időzött Szirákon hosszabb ideig. Csak Teleki László halála után /1821/ költözött ide hosszabb időre az özvegy a kis Lászlóval és annak leánytestvérével Augusztával. /Az első házasságból származó fiúk, azaz a féltestvérek József, Ádám, Sámuel inkább Gyomron laktak/. Itt Szirákon Íródott a "Latzika naplója", amely az 182

1 -1822-es év sziráki eseményeit megörökítette számunkra. Tanúi lehetünk egy főúri gyermek neveltetési gyakorlatának, az életmód megannyi eseményének, a tanulás módozatainak. A kis László sokat és szívesen olvas /természetesen németül, franciául, és latinul is/, színdarabokat, pantomimeket játszanak a kastély nagytermében.