Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/2. szám (Salgótarján)

Praznovszky Mihály: Kihalt volna

A század végén Balassagyarmaton múzeumalapító társaság jtítt létra, amely Nagy Iván vezetésével megalapította a megye első múzeumát. A gyarmati lapokból nyomon lehet követni mi mindent adtak ajándékba a helybeliek a múzeumnak./ugyanez olvasható ki a Losonca és Vidéke évfolyamaiból is, amikor a másik városban is múzeumot akartak létrehozni/. Századunk harmincas éveiben pedig Salgótarjánban Dornyai Béla tett kísérletet múzeum alapításra, 1945 után társadalmilag más körülmények között szerveződött ujjá a magyar múzeumügy s igy az egyéni felajánlásoknak, ajándékoknak minőségileg más szerepe lett. Az ilyen jellegű akció végső soron nem egy múzeumnak, nem egy szervezetnek adott segítség, hanem jelképesen és valóságosan is a magyar népnek átadott, a közre bizott adcmány. Van aki tudatosan érzi és vallja ezt; van aki úgy érzi, hogy az otthonában őrzött műtárgy hasznos lehet a szülőföldnek,van akit nevének megörökítése hoz ilyen döntésre. Sokféle szándék, akarat, de egyféle eredmény. Hogy végül is ez a tendencia mára háttérbe szorult annak több, azociológiailag is meghatározható oka van, noha az általánosság érvényét megkérdőjelező példák mindig akadnak. Ez látható a nógrádi múzeumoknak nyújtott Önzetlen támogatásban is. Az elmúlt években elég kevesen jelezték ilyen irányú szándékukat.