Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/2. szám (Salgótarján)

Praznovszky Mihály: Kihalt volna

A szécsényi múzeumban a baráti kör tagjai esztendők őta adják be a megőrzésre alkalmasnak itélt tárgyakat, dokumentumokat. Soós Ilona végrendeletében ugyanerre a múzeumra hagyta értékes iparmúvészeti-képzőmxr'észeti gyűjteményét. /Semmi köze nem volt Nógrádhoz./ A közelmúlt példái közül megemlithetŐ Antal Károly, aki gazdag régészeti gyűjteményt adott át, vagy Wolf Ida Madách dokumentumai, Lator Istvánné pedagógiai-történeti értékei, Jeszenszky Miklósné sokrétű ajándékai, Tóthné Horányi Ilus remekművű bábjai mind a köz gyűjteményeit gyarapították. Nemrégiben pedig Mikszáth Antalné /az iró unokájának özvegye/ a Mikszáth és a Mauks család tárgyait, dokumentumait, fényképeit adta ajándékként felbecsülhetetlen értékben az irodalomtörténeti gyűjteménybe. S mellettük vannak olyanok, akik névtelenül maradván egy-egy igazolvány, kitüntetés, folyóirat, képeslap átadásával sokat érő segitséget adnak. Sajnos még mindig ők vannak kissebségben. Bátorság lenne azt hinni és elvárni, hogy az egy életen át összerakott gyűjteményt mindenki önként és térítésmentesen adna át végül is a múzeumnak.Az viszont keserű száj" izt hagy a szakemberekben, hogy sokan az önzetlenség gesztusa mögé bújva úgy adják át - pontosabban adják ela gyűjteményüket, hogy még a nemzet háláját is elvárják* A múzeumoknak van anyagi fedezetük - természetesen igen kevés - ar

ra, hogy ezekből a gyűjteményekből vá-