Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1982/8. szám (Salgótarján)

Egy vár

os,amely nem született,hanem készült A salgótarjáni szénmedence a 18.század végén vált ismertté,de a széntelepekre vonatkozó tulajdonjognak a földtulajdonhoz való kötöttsége miatt a bányászat viszonylag későn fejlődött nagyüzemmé. A kibúvásokból megismert szenet a gyakorlatban meg nem tudták hasznosítani,aminek egyik fő oka a közlekedés elmaradottsága volt. William Bright angol orvos 1818-ban a "középkori" állapotokat tükröző Tarjánban már felfedezni véli azokat a magokat,amiből a fejlődés "gyümölcstermő virága" kifejlődhet. Ez a mag a Jankovich birtok alatti szén volt, amit a földesúr nem engedett kibányászni, mivel a paraszt megszűnne jobbágy lenni és szabad bányásszá válna.Jankovich Antal 1855-ben bekövetkezett halála után nyitotta csak meg az első bányát Brellich János Tarján területén.A szén mint energiahordozó az amerikai izü fejlődés alapjait teremtette meg. A bányaüzem központja Salgótarján lett,hamarosan megindult a vasutépitkezés és panamákon keresztül 1867-ben elkészült a Pest-Salgótarjáni vasút.