Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

R. Várkonyi Ágnes: Törvény a békéről – II. Rákóczi Ferenc békekoncepciója és a szécsényi országgyűlés

R. VÁRKONYI AGNES A kérdés A szécsényi országgyűlés kinyomtatott 19 törvénycikke közül a 4. articulus foglalkozik a békekötéssel.

3 A törvény létrejötte, szövege, értelmezése eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Mellőzése több körülményből következett. A régi szakirodalomban erős irányzata élt a szabadságharcot csaknem kizárólag harcnak és háborúnak tekintő felfogásnak. Pályám kezdetén ennek a felfogásnak a következtében kaptam kritikát azért, mert leírtam, hogy Bottyán János generális békére készült. E szemlélet jegyében a háború a dicsőség, a békekötés szégyen, s ha mégis elkerülhetetlen, a hadvezérek szakítják meg vagy zárják le a harcot, személyes elhatározással. A tagadhatatlan felelősség ily módon elhatárolódott a kor békekötési kultúrájától, a maga összetettségében értelmezett hatalmi erőviszonyoktól, és eltűntek a szűken vett katonai helyzeten kívül a diplomáciában, szokásrendben, erkölcsi, anyagi tartalékokban kifejeződő esélyt meghatározó körülmények. Erre a felfogásra jellemző, hogy a békekötési tárgyalásokat és a békekötés különböző állomásait, aktusait elszigetelten, mint egyszervolt, a folyamatokból kimetszett eseményt vizsgálja. Ez az eljárás felszínes, hiányos, nemegyszer szélsőséges, történetietlen megállapításokhoz vezetett. Ebben a felfogásban az országgyűlési törvényt a békéről meg sem említették. Rákóczit kirekesztették a békekötésből. A korszak dokumentum-együttesei, politikai gondolkozása és békekötési gyakorlata más vizsgálati módszert kívánt. A 17. századi békekötési kultúra addig számon is alig tartott területeire Bibó István hívta fel a figyelmem. Ismeretlen területet nyitott meg előttem az a megállapítása, hogy a kora újkor évszázadaiban megegyezéses békéket kötöttek, szemben a 19. és a 20. század szankcionális békekötési gyakorlatával.

4 Minden háborút viselő fél célja a ránézve minél előnyösebb béke. A 17. és a 18. század háborúi Európa egyetlen országát sem kímélték. Évekre elhúzódtak, százezres létszámú, nagy költséggel kiképzett és felszerelt hadseregeket mozgattak. Elviselhetetlen terheket raktak a civil lakosságra. Szétlőtték a városokat, kiélték a falvakat, elpusztították a tartalékokat, és a háború hiénája, a pestis tízezer számra szedte áldozatait. Vesztesek lettek a győztesek is. Hugo Grotius (1583-1645) lefektette a háború és béke jogi szaRákóczi Tár. Történeti érdekű naplók, emlékiratok, levelezések, pátensek, hadi-szabályok, országgyűlési diáriumok és törvénycikkek gyűjteménye II. Rákóczi Ferencz korához. Szerkeszti THALY Kálmán I. kötet. Pest, 1866, 441. - Fakszimile kiadása: A szécsényi országgyűlés 1705-ben. Csécsi János naplója KAZINCZY Ferenc hiteles másolatában, a magyar fordítással, továbbá az országgyűlés dokumentumaival, valamint R. VÁRKONYI Ágnes tanulmányával. Szerkesztette PRAZNOVSZKY Mihály. Szécsény, 1995. 441. 4 BIBÓ István: A szankciók kérdése a nemzetközi jogban . Szeged, 1934. - R. VÁRKONYI Ágnes: „Ad Pacem Universalem" (A szatmári béke nemzetközi előzményeiről). Századok, 114 (1980) 165-197. - Uő: „Ad Perpetuam Rei Memóriám ..." Rákóczi államáról. Magyar Tudomány. 109 (2003) 699-712. - Összefoglalóan SIPTÁR Dániel szemináriumi dolgozata és tanulmánya: „Sine nobis de nobis". A békekötés mint a Rákóczi-szabadságharc kirobbantásának oka és célja. In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa. Tanulmányok a szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára. Szerk.: TAMÁS Edit. Sárospatak, 2003. 217-242.