Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció

GEBEI SÁNDOR gyár király ugyanolyan alkotmánysértő (pl. az 1687-es országgyűlési végzések miatt, az 1699-es „sine nobis, de nobis" karlócai béke miatt stb), mint II. Ágost, ugyanolyan felelősséggel tartozik alattvalóinak, mint lengyel sorstársa. II. Ágost király újabb alkotmánysértéstől sem riadt vissza, mert az új legitim intézmény, a konföderáció felszólításának nem engedelmeskedett, a felelősségadás elől kitért. A lengyelországi analóg helyzetből kiindulva nekem úgy tűnik, hogy a közvetlen lengyelországi konföderációs tapasztalatokkal rendelkező Ráday Pál a hirtelen döntésektől sem idegenkedő Bercsényivel szemben először a magyar jogi kereteket szerette volna kimunkálni, az új államjogi helyzethez alkalmazkodó, első jogi lépéseket óhajtotta megtenni, a konföderáció működésének jogi alapjait kívánta lerakni. Ezeknek a jogi kereteknek realizálása viszont különböző akadályokba ütközött, kezdve azzal, hogy a Magyar Királyság 16-17. századi jogtörténetéből mind a konföderáció, mind az interregnum intézménye, interrex funkció hiányzott. Itt visszautalnék arra a már korábban említett súlyos belpolitikai válságra, amely János Kázmér király vivente rege előterjesztéséből bontakozott ki az 1660-as években. Magyarországon ilyen probléma fel sem vetődhetett, a lengyel-litván szituációval éppen ellentétesen, a Habsburg magyar királyok már életükben megválasztatták királyi utódukat a magyar rendekkel és nyomban meg is koronáztatták őket (pl. III. Ferdinánd legidősebb fiát IV. Ferdinándként Magyarország királyává választatta és koronáztatta 1647-ben, 1654-es váratlan halála következtében másik fiát, Lipótot választatta és koronáztatta magyar királlyá 1655-ben, vagy I. Lipótra hivatkozzunk, akinek kívánságára a magyar rendek 1687-ben kilencéves fiát, Józsefet trónra emelték.). A konföderáció kapcsán kitapintható lengyel - magyar jogfejlődés hasonló és eltérő viszonyaira bukkanunk a Csécsi-naplóban

59 is. Ezekből itt most csupán két vitapontra szeretnék kitérni, a convent vagy diaeta, illetve a marsall vagy „vezérlő fejedelem" eldöntendő kérdésekre. A Szécsényben összegyűlt főrendiek, vitézlő rendbeliek, szabad királyi városok képviselői már maguk felismerték azt, hogy gyűlésük nem felel meg a diaeta feltételeinek (nem király hívta egybe, a legfőbb állami méltóságok, a nádor, az érsek, az országbíró, a horvát bán, püspökök nagy része stb. nincs jelen), ezért - Kajali Pál (Ráday Pál apósa) javaslatára - gyűlésüket országgyűlési hatáskörrel felruházott „Conventus Generalis omnis Ordinis et Status Confoederatorum Hungarorum"-ként határozták meg. Ilyen természetű jogi probléma a lengyeleknél fel sem merülhetett, hiszen 1573 óta létező ilyen - olyan konföderációk (partikuláris, generális) szervesültek a jog elméletében és gyakorlatában. Mivel a konföderációk ideiglenes jelleggel funkcionáltak, ugyanígy a konföderáció intézményei is. Következésképpen a konföderáció generalis conventus-a sem volt Acta Conventus Széchényensis 1705 a 12. Septembr. ad 3. Octobr. celebrati. Auetore Joanne Csécsi, Collegii Reformat. Sáros-Patakiensis Professore, in Conventu hoc présente. (A Kazinczy Ferenc-féle kézirat hasonmása) - In: A szécsényi országgyűlés, 1995. 63-149., Acta Conventus Szécséniáni, 1705. In: Rákóczi Tükör II. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. A kötet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az Előszót és a naplórészleteket bevezető kistanulmányokat írta KÖPECZI Béla és R. VÁRKONYI Ágnes. Bp., 1973. 144-175. 62