Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció
AZ 1704. ÉVI LENGYEL KONFÖDERÁCIÓK ÉS A SZÉCSÉNYI KONFÖDERÁCIÓ más, mint egy ideiglenes intézmény, országgyűlést helyettesítő intézmény. 60 Igaz, hogy a konföderáció fennállásának idején a conventus döntései országos érvénnyel bírtak pontosabban csak ott, ahol azok végrehajtása nem jelentett problémát -, ám a konföderáció feloszlása után, a konföderációs végzések felülvizsgálatra kerültek, s vagy bekerültek a Rzeczpospolita Corpus Juris-ába (Volumina Legum), vagy nem. Ennek az utólagos „becikkelyezésnek" (szentesítésnek) köszönhette a konföderáció a legitimitását, illetve ennek az elmaradása esetén, a konföderációt és az általa hozott döntéseket illegitimnek tekintették. (Ebből a szempontból érdekes lenne majd a jövőben elvégezni egy olyan vizsgálatot, amely azt venné górcső alá, hogy a végül is győztes sandomierzi konföderáció döntései közül melyek kerültek becikkelyezésre az 1709 utáni első szejmen.) Ha ugyanezt az elvet a magyar viszonyokra kiterjesztem, azt tapasztaljuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc konföderációjának általános gyűlésein = országos gyűlésein elfogadott articulusok átemelése a Corpus Juris-ba nem történt meg, másképpen szólva: a konföderáció országos gyűléseinek articulusai csak ideiglenes (1705-1711) törvényekként funkcionáltak. Ellenben az 1708-as, pestisjárvány miatt félbeszakadt pozsonyi országgyűlés egyes pontjai az 1715-ben becikkelyezett törvények közé bekerültek. A konföderációk párhuzamos vizsgálatakor felbukkant példák alapján - külön kiemelve a konföderációkra vonatkozó lengyel (litván) jogalkalmazás tanulságait -, talán jogosan megfogalmazható az a nem újkeletű állítás, hogy a szécsényi társadalmi „összeszövetkezés" tanácskozásai - beleértve a későbbi ónodi, sárospataki tanácskozásokat is - szó szerint generalis conventus-ok, vagyis de jure nem országgyűlések, hanem a konföderáltak országos = általános gyűlései voltak. (Egyébként, ha csak önmagában értelmezem a „konföderáltak gyűlése" kifejezést, akár „generaliter" értelmezésében is, szemantikailag sem esik egybe az országgyűlés tartalmával!) Nem látom akadályát annak, hogy a szakirodalomban is, majd ennek nyomán a kézi- és tankönyvekben is, az országgyűlések országgyűlésekkel történő egybemosása helyett, a szabadságharc generalis conventus-ait, országos gyűléseknek, vagy még inkább, konföderációs országgyűléseknek megnevezéssel szerepeltessük. Ezzel a fogalmi különbségtétellel érzékeltethetjük, hogy a Rákóczi-szabadságharc országgyűlései ideiglenes jelleggel, ideiglenes törvényhozó intézményként működtek, legitimitásuk a sikeres fegyveres küzdelem idejére korlátozódott. Amennyiben Bocskai, Bethlen, I. Rákóczi György Magyarországon tartott országgyűléseivel azonos szintre próbáljuk emelni a Rákóczi-szabadságharc országgyűléseit - mint ahogyan a szécsényi résztvevők is megtetPOLNER Ödön: II. Rákóczi Ferenc közjogi szempontjai. In: Rákóczi Emlékkönyv I. 382. Polner Ödön helyesen mutatott rá a magyar és lengyel konföderációk közötti különbségekre, valamint arra is, hogy a szécsényi generalis conventus „nem volt más, mint helyettesítése annak az országgyűlésnek, amelyet 1687 óta törvényesen nem hívtak össze, amely tehát a törvény ellenére nem működhetett." Amivel vitázni lehet, - sőt, meglátásom szerint, vitázni kell, az Polner Ödönnek egész tanulmányán keresztül húzódó felfogása, miszerint a királyt „mint idegen államhatalmi tényezőt" értelmezi. Vele szemben, „az ország önálló államiságát" képviselő konföderációs országgyűlés - Polner értelmezésében - a törvénytelenül össze nem hívott országgyűlés helyettesítésére jogszerű intézmény, „lényegileg országgyűlésnek" kell tekinteni a szécsényi országos gyűlést. - 381-382. 63
