Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció
AZ 1704. ÉVI LENGYEL KONFÖDERÁCIÓK ÉS A SZÉCSÉNYI KONFÖDERÁCIÓ ságában és jogaiban „megbántódott Magyarország" alkotmányos jogaiba történő visszahelyezését az interregnum - királyválasztás eszközével kívánta elérni. Úgy ítélte meg, hogy I. Lipót halálával „íme, interregnumot mutatott az Isten!", és hogy „semmi, dummodo innotescat interregni declaratio" (semmiképpen nem halasztható az interregnum kinyilvánítása). 56 Az interregnum révén szabaddá tett magyar koronáért egész Európát foglalkoztató, egészséges konkurenciaharc fog kibontakozni éppúgy, mint ahogyan az Lengyelországban tapasztalható - sugallta a jövőt Bercsényi Rákóczinak. Egyenesen fel is szólította a határozott cselekvésre: „Appareat, quid possimus?" (Mutatkozzon meg [hát], hogy mire vagyunk képesek?) 57 Ennek az optimista jövőképpel dolgozó feltételezésnek volt némi alapja, ám a lengyel és a magyar jogviszonyok lényeges eltéréseiről nem vett tudomást. Arról az „egyszerű" tényről feledkezett meg az ízig-vérig politikus Bercsényi, hogy az interregnum a Rzeczpospolita alkotmányában rögzített regnum - electio közötti átmeneti periódus volt, amikor is az állam irányítása a mindenkori gnieznói prímás-érseket, interrex-i minőségben illette meg. Az interrex legfontosabb és legsürgetőbb feladata ebben az átmeneti alkotmányos szakban a legitim királyválasztás mihamarabbi lefuttatása volt. Ő kezdeményezte a feladataikban különböző országgyűlés típusokat összehívni (konwokacyjny sejm = királyjelölő, elekcyjny - = királyválasztó,), de a királyjelöltek támogatására alakult ideiglenes konföderációk a szejmen vívták meg a maguk csatáját. A királyválasztásokkal összefüggő, az interregnumok idején született konföderációk „rendesnek" (normálisnak), ellenben a királyok uralkodása idején életre hívott konföderációk „rendkívülieknek" minősültek. Ilyen rendkívüli konföderációként alakult meg a varsói 1704ben, amely kétségen kívül Rádaynak mintát, jogi mintát kölcsönzött az 1705-ös szécsényi konföderáció megalkotásához. Emlékezzünk vissza, hogy a II. Ágost királlyal elégedetlen főurak azért kezdeményezték a konföderációt, hogy királyukat felelősségre vonhassák a lengyel alkotmány megsértése miatt. 1704. január 14-én két hetes haladékot adtak II. Ágostnak arra, hogy a konföderáció előtt adjon számot „bűneiről". Miután a király nem tett eleget ennek a felszólításnak, XII. Károly svéd király a békekötés elé kegyetlen feltételt állított. Svédország a Rzeczpospolitával békére csak abban az esetben lép - jelentette ki a svéd hódító -, ha a Rzeczpospolita szabaddá teszi magát a királyától és új királyt választ magának. A svéd fegyverek erejét nap mint nap megtapasztaló Nagy-Lengyelország, Mazóvia, Kujávia legfőbb vezetői XII. Károly követelése előtt meghajoltak, s a M. Radziejowski prímás-érsek, St. Leszczyrtski poznani vajda vezette konföderáció már február 24-én trónvesztettnek nyilvánította II. Ágostot, majd Radziejowski prímás-érsek április 16-án hivatalosan is deklarálta az interregnumot. 58 Ez a varsói konföderáció megalakulását és működését idéző eseménysor azonos vonásokat mutat a magyarországi helyzettel. A varsói konföderáltak véleményével egybecsengően, Rákócziék felfogása szerint a maAR I/IV. 518. AR l/ív. 518. Theatrum Europaeum. Theil XVII. (vom 1704ten Jahr bis Ausgangs 1706ten vorgegangen) Francfurt am Mayn, 1718. Jahr 1704., GEBEI Sándor: Az erdélyi fejedelmek és a lengyel királyválasztások (Kézirat) Eger, 2004. 155-159. 61
