Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Gebei Sándor: Az 1704. évi lengyel konföderációk és a szécsényi konföderáció

GEBEI SÁNDOR Az események kronológiai sorrendjéből világosan kitetszik, hogy a svédektől elszenvedett katonai vereségek mély belpolitikai válságba sodorták a Rzeczpospolitát. Olyanynyira gyors és feltartóztathatatlan volt a belpolitikai krízis kibontakozása, hogy már 1702-re felbomlott a lengyel és a litván társadalom külpolitikai sikerekre orientált egysége, már 1702-re két, egymással viaskodó, nagy táborra - fogalmazhatunk úgy is -, békepártra, illetve háborús pártra szakadt az ország. Ennek a szembenállásnak legitim keretét a már ekkor életre hívott konföderációk adták. Litvániáról most nem szólva, ahol a lengyel eseményekkel analóg módon alakult a bomlási folyamat, vagyis a háború vagy béke mentén jött létre a szakadás. Amíg a nagy-lengyelországi nemesség II. Ágost király alkotmánysértését és az ezzel járó felelősségét, a megbántott Svédországgal való békekötést sürgette, addig a kis-lengyelországi konföderáció - nem tagadva a király felelősségét, sőt a felelősségre vonását sem - a honvédelem elsődlegességében, a svéd invázió kivédésében, az 1655-1660 közötti évek, az özönvíz elkerülésében jelölte meg az ország halaszthatatlan teendőit. Amíg a nagy-lengyelországi (kolo-i) partikuláris konföderáció a békekötés útjában álló király eltávolításán munkálkodott, a nemesi alkotmányt megsértő II. Ágost király trónfosztása és új királyválasztás lebonyolítása programjával toborozta híveit, addig a kis-lengyelországi (sandomierzi) partikuláris konföderáció „cum Deo pro Patria et Rege" jelszavával mozgósította a protestáns svédek ellen harcolni kész erőket. Hangsúlyozni szükséges, hogy ezek az 1702-ben kialakult társadalmi szövetségek partikuláris konföderációkként, s nem általános konföderációkként működtek. (A konföderációk közötti különbségekkel még foglalkozunk!) Mivel a magyar szakirodalom csak általában, különbséget nem téve beszél a lengyel partikuláris és az általános konföderációkról, nem árt ismételten leszögezni: az 1702-es konföderációk egyelőre még csak partikuláris jelleggel bírtak. Gyűléseikre egy vagy néhány vajdaság területéről gyűltek össze a konföderáció céljaival egyetértő panok és slachticsok, s az ott elfogadott határozatokat a konföderáció tagjai magukra nézve kötelezőnek tartották. A partikuláris konföderáció gyűlései tehát az összevont vajdasági („megyei") gyűlésekkel, a szejmikekkel mutatnak rokon vonásokat. Az általános (országos) konföderációk tanácskozásai pedig a lengyel - litván országgyűlésekkel, a szejmekkel állíthatóak párhuzamba. Már itt, ezen a helyen előre kell bocsátani azt, hogy az általános (országos) konföderáció gyűlése - az nem szejm, csak „walna rada"=conventus generalis, azaz országgyűlésre emlékeztető országos gyűlés, országos tanácskozás. „Törvényerejű" döntéseket hoz, azokat a befolyása és ellenőrzése alatt álló territóriumon érvényre juttatja, a konföderációs határozatokat saját választott apparátusával végrehajtatja. Az 1704-es varsói és sandomierzi általános konföderációk bemutatása előtt tegyünk egy rövid államjogi kitekintést, s nézzük meg, hogy hogyan is működött a Rzeczpospolita legfontosabb intézménye, a szejm! Tesszük ezt azért, hogy a szejm funkcionálásának körülményeit tisztázva, a konföderációk mechanizmusának világosabb megértéséhez jussunk el. Szejm és konföderáció a Rzeczpospolitában A Nemesi Köztársaság különleges voltát nemcsak az utókor, hanem már maguk a kortársak is szóvá tették. Államuk speciális jellemzőit a lengyel és litván kortársak számtalanszor megörökítették. Leírták és büszkén vallották, hogy államuk, bármely állam46