Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

SZÉCSÉNY, AZ ÚJRATELEPÍTETT VÉGVÁR-MEZŐVÁROS TÁRSADALMA (1690-1715) Szécsényben a parancsnoklás Dúl sógorára, Réthey Ferencre hárult, mellette maradt Darvas Mihály és Jánossy János is. Ők azonban kellő számú ember és felszerelés híján reménytelennek látták a védekezést a sebtében palánkokkal megerősített, de ágyúval nem rendelkező városban és Csábrágba, Kékkőbe készültek nyargalni a közeledő kurucok elől. A parancsnokok nélkül maradt szécsényi lakosok számára nem volt értelme a további ellenállásnak. Szeptember 7-én arról számoltak be egy Dúl Mihálynak, Kékkőbe küldött levelükben, hogy előző nap hitre bejött a „városba" (a falakon kívüli külvárosba) a korábbi szécsényi lakos Csizmadia Kis Ferenc, immár kuruc főhadnagyként, 22 katonájával. Itt „gazdálkodást" - vagyis szállást és élelmet - kértek, a környező falvakra viszont néhány forint sarcot vetettek ki, és elvették a parasztok lovait. A város vezetői tárgyalásba kezdtek, igyekezve elérni, hogy védlevelet kapjanak, amely mentesíti őket a kuruc hadak prédálásától. A Bécsben tétlenül várakozó Koháry Istvánt szeptember közepén arról tudósították nógrádi levélírói, hogy Szécsény népe hamarosan átáll a kurucokhoz. Előbb, 1703. október 12-én a város népe, 24-én pedig a várban maradt hajdúk tettek hűségesküt Rákóczi fejedelemnek. Miután a Kékkő és Gács várába húzódott nemesek - hiába várva a felmentő csapatokra - november l-jén megadták magukat és egyedül Csábrág vára, Koháry lakhelye zárta be kapuit, február végéig az addig buzgó királypárti nemes urak beálltak a kuruc hadseregbe. Rétheyből 1703 novemberében ezereskapitány lett, majd 1704. november 15-én Nyitra, 1705. február 6-ától Eger várparancsnokává nevezték ki. Darvas Mihály 1703 végén Besztercebányán biztos, 1704. április 8-án pedig Selmecbányán főhadbíztos lett, később biztosként működött Dunántúlon és Pest megyében. Követként képviselte Nógrád vármegye nemességét az 1708. évi sárospataki gyűlésen. Végül 1710. március végén Murány alatt a császári hadak fogságába esett. Amnesztiát kapván az 1715. évi pozsonyi diétán újra követükké választották Nógrád vármegye rendjei. Losoncon, 1729 karácsonyán hunyt el.

8 Koháry egyes levelezői szerint Jánossy Jánosból is rögvest ezereskapitány lett, de ezt más adat nem bizonyítja. Koháry István a „rebellió" alatt szinte végig Bécsben tartózkodott. Bár kinevezték altábornagynak és parancsban „katonai ösztöndíjat" (stipendium militare) is biztosítottak a számára, ezen túl azonban nem végezhetett konkrét hadi előkészületeket. Koháry 1705-ben a Haditanácshoz fordult kérve megítélt fizetése kiadását. Mint keserűen írta a Haditanácsnak, katonai kötelességének eleget akar tenni, hiszen családja is folyton hűségesen, minden cselekedetével „a legszentségesebb osztrák császári ház iránti alázattal szolgált". 1703 utolsó 4 hónapja alatt azonban csekély „sumptust" (költséget) csinálhatott, sőt a részére kegyes pártfogással megállapított fizetést sem kapja meg 1704 elejétől. Közben a kurucok minden ingó és ingatlan vagyonától megfosztották, még Zólyom városában hagyott bagázsiáját is felprédálták. Kérte a hadvezetést, biztosítsa számára a szükséges katonai apparátust és ő kész hadba szállni. Mivel azonban nem történt semmilyen intézkedés, Koháry 1706. december 16-án megismételte kérését. A Haditanács jelentést kért Leopold Schlieder passaui gróf lovas tábornoktól, de ennek sem lett eredménye. Koháry István így tétlenül Bécsben maradt.

9 8 HECKENAST Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte, kiegészítette és az előszót írta MÉSZÁROS Kálmán. Bp., 2005. Réthey 360, Darvas 107-108. 9 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár Fol. Hung. 1389. Thaly Gyűjtemény. 4. köt. 419, 5. köt. 514. sz. 183