Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

PÁLMÁNY BÉLA A kuruc hadseregnek egyik híres vitézének az élete Szécsényhez kötődött. Győri Nagy János lovasezred parancsnokról van szó, akiről felsőgyőri Nagy Iván (1824-1903) Nógrád megye klasszikus történésze, a kiváló genealógus írt először, azt állítva róla, hogy a saját ükapja volt. A jeles XX. századi Rákóczi és kuruckor kutató Esze Tamás szerint azonban ez esetben valószínűleg fiktív leszármazási tábláról van szó. Lehetséges-e, hogy a „Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal" című 13 kötetes alapvető mű igényes szerzője éppen a saját családjáról írt volna olyan fikciókat, amelyek korabeli cáfolata saját tudományos hitelét is megrendíthette volna? A korszak szécsényi vonatkozású forrásai alapos ismeretében sem könnyű állást foglalnunk e kérdésben, mivel a Nagy János név felettébb gyakori. Tény azonban, hogy ilyen nevű nemes férfiú a Nógrád Megyei Levéltárban őrzött részletes, forráskritikailag hiteles korabeli összeírásokban nem szerepel. Pedig a 1696. évi országos, illetve az 1698. évi vármegyei rovás- és 1700. évi nemesi összeírások név szerint feltüntetik a végvár-mezővárosba Koháry István és testvérei János és Farkas által 1690 után betelepített családfőket. Köztük egyetlen Nagy nevű nemes úr volt, Labancz Nagy Mihály. A szécsényi ferencesek által 1694-től vezetett keresztelési anyakönyveket 1765-ig szintén átnéztük, külön figyelve a N(obilis) nemes, D(ominus) úr rangjelzéseket, amelyeket a rendi társadalom világában sértés volt meg nem adni - ott sem találtunk nemes Nagy Jánost mint apát vagy keresztszülőt, de a közeli falvakban, így Varsányban, Szakálban sem. Családja nemesség szerzése terén Nagy Iván azt az álláspontot képviselte, hogy a Diósgyőrhöz tartozó Felsőgyőrből származó Nagy család már „régibb jogon adományos nemesi curiat birtokolt", majd egyik tagja, János, aki mint katona részt vett Fülek vára 1593. évi ostromában és visszavételében, testvéreivel, Egyeddel és Ferenccel együtt Rudolf királytól 1594. augusztus 30-án megerősítést szerzett nemességére, amit 1595-ben Nógrád vármegye rendjei előtt is kihirdetett. Heckenast kutatásai szerint a címerlevelet csak később, az unoka Nagy János és apósa, battaszéki Szabó Lukács 1677. V. l-jén közösen szerezték. Nagy Iván viszont azt állította, hogy ekkor csak a nemesség megerősítéséről volt szó, mivel az ipa saját armálisába is „beiktattatá" veje nevét és nemességét, amit 1682-ben újra kihirdettek Nógrádban. János unokája, ugyancsak János a klasszikus genealógus szerint 1678 és 1756 között élt. Heckenast Gusztáv kutatásai szerint viszont „esetleg" 1657. október 20-án született (bár lehet hogy ez a gyermek egy hasonló nevű, korán elhunyt bátyja volt). Apja id. Nagy János (*1628. május 13. - tl697. január 10.) érsekújvári tiszttartó és seregbíró, anyja battaszéki Szabó Kata (1643-1699) volt. Ifjabb Nagy János Szécsényben, 1696. december 3-án feleségül vette Serfőző Kovách Ilonát (tl708. november 9.) aki a ferences anyakönyvben Szabó Ilonaként is szerepelt. Két gyermekük született, György (1706-1770), valamint a hajadonon maradt Anna. Jómagunk a város nemességét felsoroló korabeli iratokban nem találtuk Nagy János nevét, de ennek tényleges katonáskodása miatti távolléte lehetett az oka. Ugyanez indokolhatja őkelme hiányát a korabeli összeírásokból is, mivel egy ténylegesen harcoló személytől és családjától nem kérhetett adó jellegű nemesi hozzájárulást (subsidiumot) sem az udvari kamara, sem a vármegye. Családja Szécsényben lakásának így egyedül a helyi katolikus anyakönyvben találhatók írásos nyomai. 184