Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

SZÉCSÉNY, AZ ÚJRATELEPÍTETT VÉGVÁR-MEZŐVÁROS TÁRSADALMA (1690-1715) hogy Sobieski csapatai itt telelnek át, e várból folytatják a következő évi hadjáratot. Végül azonban a Krakkóba való hazatérés mellett döntöttek. Miután november 14-én János király és Kazimierz Jan Sapieh litván nagyhetman részvételével, Te Deummal felszentelték a hatvan évig muzulmánok által birtokolt ferences templomot, haza indult a fáradt sereg. Nem gondolták, hogy a páratlan diadalok után valóságos vesszőfutás vár rájuk, mert a hatalmas hadizsákmánnyal vonuló sereget nem bocsátotta fala közé sem Kassa, sem Eperjes, közben állandóan támadták, levagdosták, kirabolták őket az úton lesben álló kurucok. Állítólag nagyobb veszteséget szenvedtek ekkor, mint a hadjárat korábbi csatáiban együttesen. Szécsényben egy Somkrefeld nevű német parancsnok karabélyosai mellett Horváthy-Disznóssy Ferenc 300 horvát huszárja maradt téli őrseregként. Nagyon sok baja lett velük Nógrád és Pest-Pilis-Solt megyék nemességének és jobbágyságának, mivel szüntelenül raboltak, gabonát, bort, lovakat, ami a kezük ügyébe került. Hamarosan pestisjárvány tört ki, mire nem csak a parasztok menekültek távoli vidékekre - korabeli források szerint egyesek egészen Morvaországig és Sziléziáig -, hanem a szécsényi katonák is jobbnak látták, ha elhagyják a néptelenné vált, ellátatlansága miatt éhhalállal fenyegető vidéket. Horváthy-Disznóssy kapitány - parancsot kapva hg. Esterházy Páltól - a várat és a várost felgyújtatta és elvonult az Alföldre. Szécsény és vidéke 1684 tavaszán teljesen elpusztult. Minthogy a közeli Eger várában 1687. végéig tartották magukat a törökök, a teljes létbizonytalanság miatt több évig szóba sem kerülhetett az újratelepítés. Elsőként az áldozatkész ferences szerzetesek tértek vissza elhagyatott szécsényi kolostorukba és rögvest bátorították a letelepedésre az elmenekült régi lakosokat, valamint az új jövevényeket is. Mindazonáltal a végvár és mezőváros újratelepítése nem egyedül és nem is elsősorban az ő tevékenységüknek tudható be, hanem a korabeli törvények szerint fontos jogosítványokkal rendelkező országos hatóságoknak és a földesuraknak az engedélyeihez és garanciáihoz kötődött. Jelesül a visszafoglalt jószágok régi tulajdonosainak az 1690-ben létrehozott Új szerzeményi Bizottság (Neo-Acquistica Commissio) előtt okmányokkal kellett bizonyítani az adományos jogot. Emellett fegyverjog címén a birtok értékének 10 %-át kitevő pénzt kellett fizetni azért, hogy a birtokot a király katonái felszabadították a hódoltság alól. Végül a családnak a királyi ház iránti feltétlen hűséget is tanúsítania kellett, a kurucpárti nemesek ugyanis fej- és jószágvesztés büntetésére számíthattak, nem új adomány kegyére. Koháry^ István esetében ezek a szigorú követelmények nem jelenthettek nagyobb akadályt. Ő maga nőtlen volt, de testvéreivel, Farkassal és Jánossal közösen száznál több helység földesura volt. Az ősi honti családi birtokok - Csábrág és Szitnya vára, Szentantal kastélya és az itteni uradalomhoz tartozó falvak - mellett megszerezte Füleket, zálogba vette Szécsényt, Gyöngyöst, Rimaszombatot, Balassagyarmatot, Kecskemétet, Nagykőröst stb. Ezt az országban mindenki tudta, külön bizonyítania nem kellett. Óriási vagyona országos tekintélyt szerzett számara. Királya iránti hűségét a kurucokkal szemben Fülek 1682-es ostroma alatt és Thökölynek meg nem hódolva a kuruc vezér börtöneiben 3 éves rabságot is vállalva bizonyította, majd a török uralta Eger felszabadító ostroma során kapott, jobb kezét örökre megbénító sebesülésével meg is pecsételte. Az uralkodó 1685-ben grófi rangra emeléssel jutalmazta ezen érdemeket, a kegyből két testvére, Farkas és János is részesült. 175