Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Seres István: A nógrádi „vitézlő rend” Thököly Imre Habsburg-ellenes harcaiban
A NÓGRÁDI „VITÉZLŐ REND" THÖKÖLY IMRE HABSBURG-ELLENES HARCAIBAN A szeptember 7-én említett Tirpács Márton nevével először 1686 körül találkozunk. Érdekes, hogy éppen Szappanos Mihály vicehadnagya volt a császáriaknál, Csáky László generális lovasezredében. Később főhadnaggyá léptették elő ugyanott. A hegyaljai felkelőkkel menekült Törökországba, 1699-ben lovas főhadnagyként említik. Nevével, többnyire keresztnév nélkül, gyakran találkozunk a Rákóczi-szabadságharc első két évében. 1703 novemberében már Ocskay László lovasezredének volt az egyik főhadnagya, maga az ezereskapitány is megemlékezik róla egykorú jelentéseiben. 1704 folyamán Bercsényi Miklós főgenerális Károlyi Sándornak és II. Rákóczi Ferencnek írott levelei is sűrűn említik, Tirpács, Tyrpács, sőt Tarpács (Sic!) alakban. Feltehetően azzal a „Néhai Nemzetes Vitézlő Torpács Mártony" nevű elesett tiszttel azonos, akinek özvegye, Sárközi Judit 1706. március 23-án Rákóczitól „maga és árvái táplálására" 150 forintot hozó portiót kapott „az elesett férjének maga dicséretes viseléséért" a Gömör vagy Borsod vármegyei fiscális jószágból. 48 Jóval többet tudunk Vitárius János kapitányról. 49 Részt vett a Thököly-szabadságharcban, neve - többek között Tokaji Ferenc társaságában - szerepel az 1685. február 10én Jászó várát elfoglaló 12 kuruc kapitány és hadnagy két nappal később Thökölyhez írott hűséglevelének aláírói között. A Thököly váradi elfogatása körüli időszakban ő is átállt a császáriakhoz, mivel 1686 körül már Nádaskay György vicehadnagya volt Csáky László generális lovasezredében. Ugyancsak részt vehetett a hegyaljai felkelésben, mivel a menekülő kurucok egyik csoportjával érkezett Törökországba. 1698-ban már lovas főhadnagyként említik Thököly katonái között. Hazatérése után II. Rákóczi Ferenc 1703. október 31. körül megajándékozta egy Pongrácz nevű labanc pártosnak a bodrogkeresztúri határban levő két darab és a mádi határban levő egy darab szőlője termésével. Lovasezredét leginkább hegyaljai kumcokból szervezte, mivel Zemplén vármegye 1704 tavaszán készült katonai összeírása szerint a megye katonának állt lakosai közül 201-en Vitárius keze alatt szolgáltak, s közülük 163 fő éppen a hegyaljai járásból került ki. Az ezredet ez idő tájt Orosz Pál generális kapta meg, oly módon, hogy a korábbi parancsnok is megmaradt beosztásában vezénylő ezredesnek. 50 Az előbb Vitárius, majd Orosz Pál nevét viselő lovasezredről viszonylag sok egykorú forrás fennmaradt, s ennek köszönhetően egy újabb törökországi emigráns tisztet is bemutathatunk, aki feltehetően ugyancsak jelen volt a nógrádi eseményeknél. 1707-ben Orosz Pál lovasezredében említenek egy Szénássy Márton nevű voluntér vicehadnagyot, 51 aki sárospataki szőlőbirtokos nemesként részt vett a hegyaljai felkelésben, majd Törökországba menekült, és 1699-ben már Thököly lovas vicehadnagyaként szerepelt. A törökországi bujdosók első hullámával térhetett haza még a Rákóczi-szabadságharc Életrajzát lásd: SERES, 2005. 492. Nevét Vitális, Vitalius, Vitárius alakban egyaránt írták a korabeli források. Életrajzát újabban Uo. 492-493. Az 5. sereg tisztjei és a katonák létszáma után szám nélkül szerepel Tolvay Márton főhadnagy, Kovács Antal strázsamester és Szénássy neve. MOL G 16. Rszlt. I. 2. d. (Az irat hátoldalára rávezetve: „Orosz Pál Uram ezeré. No. 440.") 167
