Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben

FQRGÁCH SIMON KATONAI ÉS POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1705-BEN Az új erdélyi főparancsnok első napjai a helyzet felmérésével teltek. Az erdélyi csapatok parancsnokait, köztük Pekry Lőrinc altábornagyot és Mikes Mihály generális főstrázsamestert „több urakkal együtt" rögvest magához rendelte, az új hadműveletek megbeszélésére. Az erdélyi főurak és nemesek nem fogadták kitörő örömmel Forgáchot. Előítéletüket meghatározta, hogy Magyarországról jött. A korabeli közvélekedés a megelőző évtizedek gondjaiért, bajaiért a magyarországiakat okolta, emiatt az erdélyiek „gyomorból gyűlölték" a Magyarországról jött nemeseket. Forgách nagyúri viselkedése, gőgje, hedonista természete pedig csak fokozta az iránta táplált ellenszenvet. A főparancsnokkal jött katonaság jelentős része lenézte az erdélyieket. Cserei Mihály Erdély történelméről szóló írásában például eképpen számolt be a magyar had érkezéséről: „Gyürki Pál jőve be esőben egy részhaddal. Bizony dolog, olyan ruhás, fegyveres, jó paripás, forgós, farkasbőrös fényes had vala, aki bejöve, pompára akármely király mellé beillettének volna különben semmirekellő, istentelen, átkozódó praedáló, kevély hitván emberek. Hogy az erdélyi zekés condrás hadokot meglátták pökték és csúfolták".

39 Különösen az erdélyi hadak volt főparancsnokával Pekry Lőrinccel nem állhatták egymást. Forgách minden bizonnyal hallott a főúr intrikáiról, de valószínűleg találkozott is vele, mivel Pekry 1704 tavaszán sokat forgolódott Bercsényi és Rákóczi környezetében sőt harcolt a Dunántúlon is. „Rettenetes rút ember, akinek ártalmas hamis nyelve vagyon. Már is sok file dolgokat confundál...a minap azt hirdette Nagyságodat el fokta az nímet."- írta Forgách kolozsvári tartózkodásának harmadik napján a fejedelemnek.

40 A török elleni és a Rajna-menti hadszíntereket megjárt, volt császári-királyi reguláris vezérőrnagynak, az egykori kanizsai és győri főkapitány helyettesnek, aki már a magyarországi viszonyokkal sem volt elégedett, ám az erdélyi körülmények számára teljesen idegenek voltak. Információit és benyomásait február első napjaiban összegezte a fejedelemnek küldött jelentéseiben. Felhívta figyelmét, hogy ne bízzon az erdélyiekben, mert csalárdok sokat emlegetik a „török protectiót", vagyis hogy a régi gyakorlathoz hasonlóan Sztambullal jóvá kell hagyatni a fejedelemválasztást. Úgy vélte az „emberek s népek sokasága hadi rendben, de semmi rendtartás az elmék pedigh habozok". A fejedelemségben 5 000 főnyi magyarországi reguláris katonaság állomásoztatását látta célszerűnek, de azt ajánlta ne az erdélyiek, hanem Rákóczi fizesse őket. Kezdeményezte a fejedelemnél azt is, hogy a nemrég létrehozott Erdélyi Consilium tagjai közé magyarországiakat is delegáljon, a szervezetet pedig rendelje a főparancsnok, vagyis Forgách hatáskörébe.

41 Erdély stratégiai helyzetét jónak tartotta, mivel minden ellenséggel, a császáriakkal és a törökökkel szemben védhetőnek tartotta. „Ezen országh olly állapot, az ki tíz annyi erőtől mindenkor megmentheti magáth az mennyi maga, mert merő kalitka. - írta haditerveit körvonalazva a fejedelemnek. Katonai intézkedései között első helyen minél több reguláris egység felállítása szerepelt. Jóllehet ezek jelentős részét a magyarországi 39 BÁNKÚTI, 1983. 355-356. 40 Forgách Simon Rákóczinak, Kolozsvár, 1705. január 24. MOL G 15. Rszlt. I. Caps. В. Fase 24. 41 Forgách Simon Rákóczinak, Kolozsvár, 1705. február 5. MOL G 19. Rszlt IL 2e/A. fol. 273-275., Forgách Simon jelentése Rákóczinak, Kolozsvár, 1705. február 6. R. KISS, 1906. 224-225. 127