Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben

FQRGÁCH SIMON KATONAI ÉS POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1705-BEN jei egyaránt névlegesnek tekintették. Thoroczkay a többi tábornoki rangot kapott erdé­lyi főúrhoz, Mikes Mihályhoz, Teleki Mihályhoz, majd később Pekry Lőrinchez hason­lóan alkalmatlan volt nagyobb seregek vezénylésére, ráadásul az egymás közti torzsal­kodások miatt képtelenek voltak az egységes fellépésre. Nem szerepeltek jobban Thö­köly volt tisztjei sem, akik közül Guthi Istvánt a holdvilági ütközetben tanúsított maga­tartásáért Kaszás Pál ezereskapitány Torda város főterén kivégeztetett. 14 Az erdélyi kuruc hadak szervezetlensége megkönnyítette a császári főhadparancs­nok Jean Louis Rabutin altábornagy helyzetét, aki tekintélyes létszámú reguláris kato­nasággal, 5446 gyalogossal és 2984 lovassal, valamint a zömmel rácokból álló határőr alakulatokkal rendelkezett. 15 1703 nyarán ez a fegyveres erő talán még elegendő lett vol­na az ország észak-keleti sarkában kibontakozó kuruc felkelés szétverésére. Az Udvari Haditanács azonban Thököly török segítséggel indítandó támadásától tartván, a fejede­lemség déli határainak védelmére utasította az altábornagyot. A kurucok viharos gyor­sasággal kibontakozó támadása láttán Rabutin a vármegyék és a székelyek csatasorba állításával kívánt gátat vetni az Erdélyben kibontakozó akcióknak. A hadak élére állított főurak, köztük a már említett Thoroczkaiy István, vagy Pekry Lőrinc azonban a király oldalán éppen olyan rosszul vezették csapatokat, mint később Rákóczi híveként. Ráadá­sul a felkelők ellen küldött erdélyi hadak jelentős része átállt az ellenfél oldalára. Az Udvari Haditanács 1704 elején közölte erdélyi főhadparancsnokával, hogy a ked­vezőtlen hadi helyzet miatt belátható időn belül, nem tud segítséget nyújtani, ezért csa­patai kiegészítését és ellátását a fejedelemség erőforrásaiból oldja meg. 16 Rabutin tudta, hogy a rendelkezésre álló erőkkel, nem tudja egész Erdélyt megvédeni. A stratégiailag fontos várakat és városokat, mint Dévát, Kolozsvárt, Medgyest és Szamosújvárt megerő­sítette, csapatainak nagyobb részével pedig Erdély déli részére Brassó, Fogaras és Szeben környékére vonult vissza. Főhadiszállását, ahová állítólag két évre elegendő élel­miszert halmozott fel, Szebenben építette ki. Innen indította gyors és meglepetésszerű akcióit, egy-egy szorongatott erősség felmentésére, nemegyszer ütközetre kényszerítve az ellenfél haderejét, amint ez a Segesvár melletti Holdvilágnál (1704. január 28.) és a Brassóhoz közeli Feketehalomnál (1704. április 13.) történt. Rabutin ezekkel az akciókkal nem tudott számottevő eredményt elérni, mert amikor a császári csapatok távoztak a megsegített városból, a létszámfölényben lévő kurucok néhány napon belül újra blokád alá vonták az erősséget, melynek őrsége előbb-utóbb feladta a várost. Jó példa erre Gyulafehérvár esete, melynek parancsnoka Száva Mihály gróf, miután Rabutin lovassága távozott a városból, s a helyőrség gyalogosainak tekinté­lyes része is megszökött, átadta a fejedelmi székhelyt a kuruc csapatoknak. Rabutin változatlanul egy nagyobb szabású kuruc-török támadástól tartott, ezért to­vábbra sem merte teljes erejét bevetni a felkelők ellen. Aggodalmait igazolva látta, ami­kor Thököly volt ezredese Orlay Miklós báró 1704 február elején a Hunyad vármegyei 14 R. VÁRKONYI, 1954. 58. 15 A császári katonaság 1703. júniusi létszámkimutatása. ÖStA KA HKR Akten 1703-august-Nr. 12 Exp. 16 MARKÓ, 1933. 189. 17 MARKO, 1933. 183-193.; R. VÁRKONYI, 1954. 58., 65-66. 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom