Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Suba János: Cseh és szlovák elképzelések „Szlovákia” déli határánál
HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK dekében szükséges, hogy Nyugat-Magyarország négy vármegyéjét: Pozsony, Mosón, Sopron és Vas megyéket a Cseh Köztársaságba és Jugoszláviába bekebelezzék. (4) A memorandum szerint a korridor osztrák és magyar területeket foglalna magába. A 11. sz. térkép szerint a korridor magyar területen: a Rába folyó- Sárvár- Zala folyó és innen délre egyenes vonallal a Dráváig jelölné ki a határt. Míg az osztrák területen a Lajta folyó Bécsújhelyig, innen éri el a Drávát a határ futása. A legdöntőbb érvek közül a memorandum külön kiemeli a közlekedés-földrajzi szempontokat. A 12. sz. térkép szemlélteti leendő korridor vasúti összekötetését. A legfontosabb vasúti útvonal: Pozsony - Sopron - Szombathely - Körmend - ZalaegerszegNagykanizsai vonal. Ennek a vonalnak egyik elágazása Körmendtől-Szentgotthárd felé van. Körmendtől délre egy vasútvonalat terveztek megépíteni Horvátország irányába. A13. sz. térkép azt szemlélteti, hogy a tervezett korridor vasúti hálózata hogyan csatlakozik Közép-Európa vasúthálózatához. A korridor tervét a csehszlovák politikusok aktívan támogatták. Ezt bizonyítja a 14. sz. térkép amelyen a Csehszlovák köztársaság elnöke - Masaryk - saját kezével rajzolta be az új állam leendő határait, elképzelése szerint. Ezen szerepel a korridor. A leendő zóna határaival azonban nem minden politikus értett egyet. Különböző tervek születtek, más és más meggondolásokból. Ezeket az elképzeléseket mutatja be a 15. sz. térkép, az elképzelt zóna határaira vonatkozólag. A legnagyobb területet Magyarországtól Benes terve vette volna el: Győr-BalatonDráva vonala. Míg Masaryk: Győr-Rába- Sárvár-Dráva vonalat igényelte. Legmértéktartóbb Lakatos terve volt. aki a Rajka-Fertő tó nyugati partja - KőszegSzombathely-Körmend-Mura folyóval párhuzamosan akarta megvonni a korridor határát. A korridor terve elbukott Jugoszláviai közömbösségén. Aminek oka a jugoszlávolasz ellentét volt. Ugyanis a szoros olasz-cseh kapcsolatok visszatartották Jugoszláviát ettől a tervtől. A békekonferencia 1919. márciusi ülése elutasította a korridor tervét, miszerint az osztrák-magyar határ nem szorul változtatásra. (5) Egyébként ezzel a - megvalósíthatónak hitt - tervvel függött össze az, hogy Srobár Szlovákia első minisztere- a Piccione tábornok által javasolt Besztercebánya helyett Pozsonyt választotta székhelyül, ahova 1919. február. 4-én be is költözött. A térképek elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy az etnográfiai határ csak kiindulási vonalként szerepelt. Míg a Monarchián belül hangoztatott cseh területi igények eleinte nyolc megyére korlátozódtak. A Bécsi birodalmi gyűlésen már tizenhárom megyét emlegettek. A területi követeléseket követék nyomon az újabb néprajzi, és demarkációs vonalak, határkijelölések. Ezt bizonyítja a 16. sz. térkép. Az etnográfiai érv, később háttérbe szorult, mert az újabb és újabb követelések mindenütt átnyúltak a magyar etnikumba. Egyre inkább előtérbe kerültek a földrajzi érvek, hiszen Csehszlovákia Magyarország felé eső részeiben sehol sem terjeszkedik a természetes határáig. Az újabb határjavaslatokat a „természetes határok" elérése motiválta. Ezeknek a határjavaslatok kidolgozásában nagy szerep jutott Rudolf Kalhous alezredesnek, aki a Párizsi békedelegáció katonai szakértője és Benes katonai tanácsadója- volt. Az általa kidolgozott térképek a cseh vezetés maximális területi igényeit tartalmazták. 57
