Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919
HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK re. A kiképzett tüzér elvtársak a 60. dandár parancsnokságnak volnának ámaandók. A zászlóalj katona-közigazgatási tekintetben, valamint hadrendileg a 60. dandár csoport parancsnokságnak, harcászatilag pedig a 3. hadosztálynak rendeltetik alá. A zászlóalj kiegészítésére, egyéb jelentésére stb. a Vörös Hadsereg kiegészítésére vonatkozó eddigi határozványok mérvadók. Mihelyt a zászlóalj felállítása annyira haladt, hogy a demarkációs vonalon szolgálatot tehet, egy vadászezredben erős létszámú zászlóaljat váltson fel mely utóbbi áürányítás végett a hadügyi népbiztosság 5. osztálynak a létszámokkal jelentendő. Hünb. 8808 /ein. 6.1919". A helyzet azonban nem volt ilyen egyértelmű. A munkások felfegyverkezése és felhasználása tekintetében éles ellentétek, viták voltak a kommunisták és szociáldemokraták között. 11 Az ellentétek lényegét egy, a 3. hadosztályparancsnokság és a dandárparancsnokság két szakközege közű beszélgetésben a következőképpen foglalták őszsze: „...a helybeli munkászászlóalj körül bajok vannak. A munkástanács azt mondja, hogy fognak harcolni. A munkászászlóaljnál felállított katonatanács pedig azt mondja, hogy tekintettel a zöm kiképzetlenségére, nem harcolhatnak..." A dandárparancsnokságnak a 3. hadosztályparancsnoksághoz küldött jelentése ez utóbbi nézetet tükrözte: „Jelentem, hogy a salgótarjáni acélgyári munkászászlóalj ezer fő tétszámmal a mai napon a kiutalt felszeréléssel felszereltetett. A dandárparancsnokság a zászlóalj megalakított tanácsával a zászlóalj alkalmazhatóságát illetőleg összeköttetésbe lépett és a megbeszélés eredményét alábbiakban jelentheti: a munkászászlóalj ezer fő létszámból körülbelül csak egyszáz ember van olyan, aki az elmúlt világháborúban is részt vett, ezenkívül még egynéhány olyan van, aki ezelőtt 10 - 20 évvel katona volt. A többi teljesen kiképzetlen ember, aki fegyvert egyáltalán nem képes használni és soha katona nem volt. Ily körülmények között a zászlóalj harcban egyáltalában nem alkalmazható, mert senki sem vállalhatja a felelősséget, hogy a kiképzetlen emberek habár csak egy pülanatig is helyüket megállani képesek volnának. Lelkesedés és a kötelességtudás nem hiányzik, de így kiképzetlenül nincs semmi kilátás a legcsekélyebb eredményre sem. Azok, akik az elmúlt világháborúban részt vettek, tekintettel csekély számukra, kilátástalannak tartják a harcban való részvételt Ez ideig 7-8 évig voltak katonák, sok viszontagság után családjaiknak megmaradtak és most újból ki lennének téve a megsemmisülésnek, családjuk pedig minden támasz nélkül maradna. Ők vonakodás nélkül hajlandók volnának harcolni, de csak úgy, ha mindenki részt vesz a küzdelemben. Miután társaik kiképzetlensége következtében ez nem lehetséges, ők sem hajlandók ilyen kilátástalan harcba lépni. Ha ellenben a társaik is ki lesznek képezve, ami legalább egy hónapi időbe kerül legnagyobb készséggel fognak küzdeni. Ezen jelentés alapján a áandárparancsnokság intézkedést kért, hogy mi történjen a munkászászlóaljnak kiadott félszeréléssel és fegyverzettel Nem volna-e célszerű azt az itteni hiányok pótlására felhasználni, a felesleget pedig visszaszállítani a munkászászlóalj tanács tagjainak. " A jelentést a munkászászlóalj tanácsának tagjai írták alá: Percze István, Licska Béla, Kimer Gyula, Kerekes József, Vlacsil Béla, Katona László, Kovács Pál MalomLásd erről részletesen a Nógrád megye története 2. kötet (1849-1919. Salgótarján 1969.) 257. és azt követő oldalakon leírtakat. 26
