Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Liptai Ervin: Salgótarján 1919. évi védelmének történelmi jelentősége

HONVÉDŐ VÄROS ELŐADÁSOK SALGÓTARJÁN 1919 ÉVI VÉDELMÉNEK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE LIPTAI ERVIN Az első világháború mérhetetlenül sok szenvedést okozott Magyarország népének. A háború rettenetes megpróbáltatásai azonban nem értek véget a magyarság számára 1918 őszén sem, amikor a szembenálló felek aláírták a fegyverszüneti szerződést. A győztes nagyhatalmak - az ANTANT - támogatását élvező, hazánkkal szomszédos országok: Csehszlovákia, Románia és a Szerb - Horvát - Szlovén királyság minden eszközzel arra törekedtek, hogy területüket, hatalmukat Magyarország rovására növeljék. Hadseregeiket a pártfogóiktól kapott fegyverekkel, hadianyaggal és katonai szakemberekkel megerősítették, újjászervezték és már 1918 őszén megkezdték előnyomulásukat a történelmi Magyarország területén. A világháború végén, az „őszirózsás" forradalomban létrejött polgári - demokratikus kormány ezt nem tudta megakadályozni. Ehhez részéről az eltökélt szándék és az eszközök egyaránt hiányoztak. A leszerelés után megmaradt, csekély harcértékű magyar haderő egyes csapatai időnként ugyan tanúsítottak némi ellenállást a támadókkal szemben, az arcvonalak alakulását azonban nem a harcok határozták meg, hanem az antant újabb és újabb utasításai, amelyeket a magyar kormány kénytelen - kelletlen végrehajtott. 1919. márciusáig a történelmi Magyarország nagyobb része: a Felvidék, Erdély és a Délvidék jobbára már megszállás alá került. 1918 végén és 1919 elején a belpolitikai ellentétek is egyre kiélezettebbekké váltak hazánkban. A kormány mind kevésbé számíthatott a dolgozók és a katonák támogatására. 1919. március 21-én kapta meg a kormány az antant újabb jegyzékét, amely a megszállás további kiszélesítését jelentette be és egyben jelezte: azt a megkötendő békeszerződésben véglegesíteni kívánják. A kormány - erő és támogatottság hiányában - nem vállalta sem a követelés elfogadását, sem pedig a visszautasítást. Ezért lemondott. Mivel ebben az időben Magyarországon a szervezett munkásság vált a politikában a legjelentősebb, meghatározó erővé, munkáskormány alakult. Ebbe a szociáldemokrata pást bevonta a kommunistákat is. A két párt egyesült, kikiáltották a tanácsköztársaságot. A tanácskormány elutasította az antant követeléseit. Jelezte, hogy kész a tárgyalásokra, de az erőszakos terjeszkedésnek fegyverrel is ellenáll. Ebben az időben a magyar társadalmat éles politikai ellentétek osztották meg. Abban azonban a nemzet túlnyomó többsége egyetértett és egyformán érzett, hogy a magyar föld feldarabolására és kifosztására irányuló törekvésekkel szembe kell szállni. Március végén megindult a mozgósítás a fegyveres erőkbe, megkezdődött a vörös hadsereg szervezése. 14