A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Mózes Huba: Mikszáth és a korabeli Erdély
Mózes Huba Mikszáth és a korabeli Erdély Mikszáth és a korabeli Erdély viszonyát a századforduló legjelentősebb magyar prózaírójának és a polgárosodás központjától a legtávolabb eső országrésznek a kapcsolatában ragadhatjuk meg. Ez a kapcsolat természetszerűleg két-, illetve többoldalú, és nyugodtan állíthatjuk: egyúttal valamennyi szereplő számára nyereséges is volt. A kapcsolat előkészítésében, majd létrejöttében szerepet játszott egyfelől a nógrádi táj és a Nógrád vármegyében szerzett tapasztalatok összessége, másfelől pedig a háromszéki és a Fogaras megyei természeti környezet, a távoli vidéken nehezen kibontakozó polgárosodási törekvések és nem utolsósorban a dél-erdélyi részek nemzetiségi sokszínűségének a megismerése. Mikszáthot vonzotta a politika, az erdélyi részeknek pedig szüksége volt a polgárosodás útját egyengető politikusra, a kapcsolat tehát kialakult, és aligha véletlenül éppen a kiváló író és Erdély oly távoli részei között. A kapcsolat működőképességéhez kellett a mikszáthi problémaérzékenység, és kellett annak a felismerése, hogy a számbelileg sok helyen kisebbségbe szoruló magyarság megmaradását csak az anyagi és az anyanyelvű szellemi kultúra együttes kibontakoztatása, fejlődése biztosíthatja. Félig-meddig zárójelben jegyezném meg itt, hogy amikor Mikszáthnak a sajtó egy adott pillanatban felrótta: valójában román nemzetiségű választók küldték az országgyűlésbe, akkor az író-képviselő nemcsak azt tartotta szükségesnek leszögezni, hogy az országnak nincsenek - értsd: nem lehetnek kitagadott fiai, de mindjárt azt is hozzáfűzte: az adott kerület székhelyének magyar lakói annyiban különböznek más magyar helységek lakóitól, hogy örökös harcban állnak nyelvükért, magyarságukért. Hogy az alföldi ember magyar, az csak állapot, hogy a fogarasi ember magyar, az virtus - fogalmazta meg Mikszáth aforizmaszerűen a kisebbségek önazonosság-védő magatartásának mindenkori lényegét. Az író-képviselő és Erdély, illetve az erdélyi részek kapcsolatával többször és többen is foglalkoztak, köztük olyan rangos kutatók, mint Bisztray Gyula, Köllő (Engel) Károly, Berde Zoltán, Rejtő István, Véber Károly és Praznovszky Mihály. Az ő eredményeik teszik lehetővé a kapcsolat egyes szakaszainak, mozzanatainak további vizsgálatokat sürgető, rövid áttekintését. A szakaszok, mozzanatok koordinátáit, jellemzőit évszámok, személyek, helyszínek, írások összefüggésében jelölhetjük ki, sorakoztathatjuk fel. 115
