A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Mózes Huba: Mikszáth és a korabeli Erdély

íme, az évszámok: 1882-1886, 1887-1892, 1892-1910 és végül még egyszer, külön nyomatékkal: 1910. Nem állítható, hogy az első évszám akár a szűkebb értelemben vett Erdély vonatkozásában is valamiféle abszolút időbeli alsó határt jelölne. Az viszont tény, hogy az első és a második évszámpár határolta két időszak nem választható el mereven egymástól. Az első évszámpár Mikszáth Kálmán és Petelei István közvetett (levélbeli) és közvetlen kapcsolatának a mozzanatait idézi, például azt, hogy Mikszáth 1886 elején két napot töltött Kolozsváron, s ez alkalommal Petelei kalauzolásával tekintette meg a város nevezetességeit. A második és a harmadik évszámpár, valamint az egymagában álló, utolsó évszám Mikszáth illyefalvi és fogarasi képviselőségére, valamintmáramarosi választási körútjára utal. Az illyefalvi képviselőséget, amely egyúttal Mikszáth parlamenti tagságának kezdetét jelenti, a szabadelvű párt gondosan előkészítette. 1885 júniusára a sajtó beharangozta az író háromszéki látogatását, amelyre végül 1885 októberében került sor. Útjáról Mikszáth a sajtóban több részes írást közölt. Ennek egyik fejezete a székelység gazdasági helyzetét mérte fel. íme, a cikk néhány gondolata: kevés a földjük... a háború nem ártott nekik semmit, de a béke megöli őket... Pedig jól értenek a béke fegyvereihez is: a földet kitűnően művelik, szorgalmasak, szívósak, az iparűzésben is elöl vannak. Úgy kezelik a fűrészt, kalapácsot és fúrót, mint a kardot". A székelység gondjaira Mikszáth megoldást is javasolt: Egy kis jóakarattal könnyen lehetne a székely kisipart szélesebb alapra fektetni - írta, és jelezte ugyanakkor, hogy a polgárosodás érdekében vasútra és több iskolára volna szükség. 1886 januárjában ismét Háromszékre látogatott, és a következő hetekben közölt írásai újonnan szerzett élményeiből táplálkoztak. Jelölése alkalmával az író meg sem jelent a kerületben, a megfelelő előkészítés eredményeképpen mégis egyhangúlag választották meg országgyűlési képviselőnek 1887 júniusában. Megválasztása után érkezett Illyefalvára, és amint arról a Székely Nemzet június 21-én beszámolt, a várakozásoknak megfelelően a székelyek helyzetéről, gondjairól beszélt korábbi cikkének gondolatmenetét idézve. A székelyek kicsiny hazája ... kitágul, és befogadja önnön fiait, és eltartja, ha azok a gyaluhoz, a kalapácshoz, a vésőhöz nyúlnak - hangoztatta. Mikszáthot választói ekkor is, később is magukhoz közelállónak ítélték. Ezt tanúsítja például a Székely Nemzetnek az a cikke, amely az írók és Művészek Társasága tagjainak a tervezett háromszéki látogatását harangozta be. Ebben a cikkben a következőket olvashatjuk Mikszáthról: Most már székelybe ojtott palóc őkigyelme. Eddig palócul írt, ezután palóc-székelyül. Eddig is furfangos volt, hát még ezután! Ugyancsak palócként aposztrofálja őt, és a vele való azonosulást hangsúlyozza egy későbbi, 1905-ből fennmaradt, fogarasi kortesnóta. íme, a nóta egyik szakasza: 116