A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Praznovszky Mihály: A demokrácia legendája – Mikszáth Amerika-képe

Praznovszky Mihály A demokrácia legendája - Mikszáth Amerika-képe Az írói életmű szövetének szálait felfejtve találunk rá Mikszáth korának egyik legfontosabb társadalmi tényezőjére: az Amerika-mítoszra. Természetesen ez az életműben igen bonyolultan, olykor áttételesen van jelen. A kor értelmezésében Amerika egyenlő' a demokráciával. A demokrácia pedig a demokrata magatartás és viselkedés nyilvánvaló jeleinek a bemutatását is kívánja az írótól. Ebben az összefüggésben pedig Amerika, Európa, valamint a demokrácia egy és ugyanazon fogalomkör Mikszáth számára. Mikszáth világképében az európaiság éppúgy elérendő minőség, mint ahogyan ma, száz esztendővel később ezt megfogalmazzuk. De ő azt is érzékeltette, hogy a vágyak szintjén megfogalmazott politikai szólamok helyett, ennek csak egy tevékeny társadalmi magatartás lehet az egyetlen megszervezője. Ez azonban nem tartozik a tartós jellegű, magyar motivációk közé. Száz esztendővel ezelőtti gondolataink aktualitását egyszerűen nem lehet nem alkalmazni a XX. század végi magyar Európa-politikára: „Azért hát jó lesz el nem bizakodni, hogy mi ilyen meg olyan zseniális nép vagyunk, akiknek csak bele kell fogni valamibe, s mindjárt sikerül. Ha kilenc esztendeig fekszünk is hortyogva a bundán, egyet kell ugranunk hipp-hopp s mindjárt utóiérjük Európát. Olyan tündérbocskor csak a népmesékben van, amely odavisz, ahová akarjuk, ezen a gyarló világon nem varr ilyet a varga, hanem csak a szorgalom".

( Ez tehát Mikszáth Európa-képének egyik oldala. A másik pedig pont az ellentettje, a tartózkodó magatartás, az óvatosság intelme által meghatározott. Ha közgazdasági számításokkal,történelmi érvekkel nem is támasztja alá véleményét, még úgy is tudja érzékeltetni a kontroll nélküli összeolvadás veszélyét. Ha az országot teljes egészében kiszolgáltatjuk Európának, úgy a nemzet nagyhatalmi törekvések ellenőrizhetetlen játékszerévé válik, amelyből csak vesztesen kerülhet ki, ha kikerül egyáltalán. A kladovai menyecske című írása ezzel a fontos gondolattal kezdődik: „Ez a mi szegény országunk volt már mindenféle dieten-klasszisokban, különböző rangokban, címekben és helyzetekben. Volt a kereszténység bástyája, a világ kardja, a szabadság előharcosa, a Kelet kapuja, és mindenekfölött Európa balekje. Én különben is úgy láttam, mint a nagyhatalmak napszámosát". Mikszáth számára ebből a helyzetből a kiutat a demokrácia adja, annak intézményrendszere és magatartás-gyakorlattá formálódó erkölcsi elvei. 89