A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Praznovszky Mihály: A demokrácia legendája – Mikszáth Amerika-képe

Ennek a mintájára választja az Amerikai Egyesült Államokat, rövidebben szólva Amerikát. О ugyan soha nem jutott el Amerikába, a személyes találkozás élményéig, de az ország, és annak politikája, gazdasági struktúrája visszatérő motívuma lesz, legtöbbször azzal a politikai ismerettel, hogy ez az ország a demokrácia bölcsője és valódi hazája. Amerika és Sztupa Gyuri címú karcolatában (1882) írja le: „Amerikát minden ember ösmeri, még az is, aki sosem volt benne..." Hősei, akikből Amerikában „igazi" demokraták lesznek, e felfogást képviselve ütköznek majd a magyar valósággal. Legtöbbjükről persze rögtön kiderül, hogy mint a magyar emberek általában, nem kenyere a demokrácia. Évszázados beidegződéseket nem lehet könnyen megváltoztatni a legszebb szólamok s a pátoszos magatartás segítségével sem. Már egészen korai írásaitól kezdve nyomon követhetjük ennek a motívumnak a fejlődését, amelynek során Amerika mint helyszín és mint magatartás modell szerepel. Már 1881-ben, tehát igencsak pályakezdő korában írt novellájában megtalálhatjuk ezt. A diplomata levele című írása nem más, mint egy elbeszéléssé duzzasztott anekdota. Főhőse egy szegény kishivatalnok, aki egész életében utazni vágyik, bejárni az egész Földet. A véletlen szerencse révén eljut Amerikába, ahová magával viszi a bécsi amerikai nagykövet ajánló levelét is. New Yorkban mindenki inkognitóban utazó osztrák főhercegnek hiszi s a szegény fiúnak úgy kell lopva hazamenekülnie, ott hagyva szerelmét is, aki inkább a romantikus, titkos helyzetbe szeretett bele, mintsem ő magába. Az elbeszélésben két helyen lehet találni már akkor is közhelyszámba menő utalásokat az Amerika-mítoszra. A főhős úticélját maga választhatják ki, de ő számtalan korábbi vágya közül Amerikát jelölte meg elsőnek, mondván: „a szabadság, a civilizáció hazájáé legyen az elsőség." ) Az amerikai nagykövettel történő beszélgetés során hangzik el a nyolcvanas évekbeli Magyarország Amerika-képének két fontos motívuma: a kivándorlás és az ismeretszerzés vágya. A főhős nagybátyja szerint mostanra kiderült, hogy ott is csak dolgozni kell s így csökken az emberek kivándorlási kedve. „A mi parasztjaink azelőtt sokat ábrándoztak Amerikából, mióta azonban köztudomású dolog lett, hogy egy Majthényi ott tejet árult, mióta kiderült, hogy ott dolgozni kell - azóta nem kell félnünk a kivándorlásoktól". így aztán a magyarok most már inkább csak tanulni, tapasztalatokat szerezni indulnak oda, mintsem véglegesen letelepedni - fűzi hozzá a végső tanulságot. Meglepő, hogy Mikszáth mennyire nem értette meg a kivándorlás motivációit, társadalmi, gazdasági eredőit. Valami megmagyarázhatatlan lélektani elemzést keres mögötte, mintsem valós jelentést. Legalábbis ez olvasható ki Az új Eldorádó című írásából. } Ámbár itt egy dél-afrikai munkástoborzásról ír, gondolatai a kivándorlást általában érintik. „Szidják a kormányt, hogy nem jó a szociális politikája, alacsony a munkabér, nincs gyáripar, nincs elég föld, s okul adják a dollár lázát is, mely a szegény embert elfogta" - írja, s hozzá teszi: „nagyobb erők és magasabb ösztönök dolgoznak itt". Úgy véli, a kivándorlás 90